Fliegauf Bence
„– Úgy írsz, mint ahogy a víz folyik.
– Mi van? – kérdezte kissé gyanakodva. Péter sokszor nézett úgy rám – és talán másokra is –, mintha titokban valami gonosz kis viccet készülnék elsütni.
– Hát… mindegy, hogy miről írsz, Péter. Folynak ezek a mondatok, mint a víz, és valahogy felveszik a formáját mindennek, amivel találkoznak. Ahogy a víz terjed. Csendben átszivárognak, vagy szétzúzzák, megpenészesítik vagy tisztítják azt, amivel érintkeznek. Az elbeszélő is vízszerű: alaktalan, penetráns, átlátszó és megfoghatatlan. Valami ilyesmi.
– Értem.
