Nyáry Krisztián egy idézettel búcsúzott a Nádastól a közösségi oldalán, az író Talált cetli című 2000-es kötetéből:„A nemzet kultúrája nem lehet senkinek a személyes tulajdona, hanem közös tulajdon. Rontani, rombolni, pusztítani lehet, de építeni csak olyan állam képes, amelynek polgárai szabadon beszélik meg egymás között, hogy mit helyes és mit helytelen gondolniuk és cselekedniök, s a versmértéket nem a süket önkény, hanem az én hallásom szabja meg. Ahol az én, te, ő, mi, ti, ők rendje egyszerre, de nem egymás ellenében uralkodik."Grecsó Krisztián egy közös fotót rakott ki Facebookra „Egy korszak végetért. Ha a lelkek emlékeznek, akkor most gyöngyörű viták következnek odafönt” – írta mellé.Dragomán György szintén a Facebookon emlékezett meg Nádasról, felelevenítve egy korábbi, berlini találkozásukat: „Nem sokszor beszélgettem Nádas Péterrel, legutóbb három éve Berlinben. Épp sétáltunk vissza az Akadémia üléstermébe, amikor valahogy a fülzúgás jött szóba. Hogy éveken át zúgott a füle. Azt kérdeztem, hogy milyen az, mikor elmúlik: egyszer csak vége lesz, mintha kikapcsolták volna? Azt mondta, arra nem emlékszik pontosan, csak arra, hogy milyen volt, amikor észrevette. Megállt, rám nézett, elmosolyodott és színpadiasan magas hangon, mintha valami szerepet játszott volna, azt mondta: ’Jaj, már nem zúg a fülem.’Aztán átmentünk a páros üvegajtón.”Szabó T. Anna költő egy korábbi, Nádasról szóló írását osztotta meg („Az, hogy Nádas Péter itt van, és hogy ír, győzelem. Általa, vele. Valahányszor olvasom, ott a bizonyság: tétje van annak, hogy élünk” – tartalmazza a szöveg többek között.), ami alatt kommentben azt írja, hogy a napokban Dolly Partont hallgatott és kedden Nádas-köteteket rendezgetett – most mindketten halottak. „Reggel még fel se ébredtem szinte, amikor Gyuri mondta, hogy meghalt Dolly Parton, a napokban megint sokat hallgattam őt, tiszteltem, szerettem. Délelőtt könyveket rendeztem, Nádas két kötetét egymás mellé tettem, a most olvasott Halott barátaim kötet közelébe. És most meghallottam a halálhírét. Megrendítő nagyon. Különös és valószínűtlen egybeesés: két legenda megy el, szinte egyszerre. Vajon a távolságuk a nagyobb, vagy a közelségük?”