Ma reggel elhunyt Nádas Péter Kossuth-díjas, világhírű író. Isten Önnel, Művész Úr!
– írta Magyar Péter miniszterelnök.
Karácsony Gergely hosszabban is írt Nádas halálára:
Voltak és lesznek is Magyarország történelmének is boldogabb korszakai, de vigasztaljon bennünket, hogy csak most lehet Nádas Péter kortársának lenni – négy éve már, hogy ezt mondhattam Nádas Péter szemébe, és most hirtelen nem tudom, mi maradt, ami vigasztalhat bennünket. Elment Nádas Péter. Nem kortárs mától, hanem örök. Rá is igaz immár: mostantól mindenhol ott lesz, csak itt nem. Nádas Péter egyszerre a legmagasabb szintű világirodalom és a legszebb, a legfinomabb, leginkább szívet melengető magyar irodalom. Tőle tudjuk, hogy vannak Párhuzamos történetek és igen, a Rémtörténetek mellett mindig van Valamennyi fény. Nádas Péter nem egyszerűen történeteket írt. Megtanított másképpen látni: hogy a legmélyebb igazságok gyakran a legkisebb részletekben rejtőznek. És Nádas Péter birtokában volt a legmélyebb igazságoknak. Megrendítő nagysága talán abban rejlik, ahogyan képes volt mélyen, a legbelsőbb rétegekig belehatolni az olvasójába. És közben arra emlékeztetni bennünket, hogy a világ megértésének első feltétele nem a bizonyosság, hanem a figyelem.
