Mit mondjak a Dobse királyrul? bezeg példája ez a gondolatlanságnak– írta a hadvezér és költő Zrínyi Miklós a XVII. század közepén az 1490-ben trónra lépett II. Ulászlóról, Magyarország királyáról, akinek a fiát, a mohácsi csata után elesett II. Lajost sem kímélte: „Nézzük meg, a mi Lajos királyunkat a szorgalmatlanság hova tette, hogy egy hínáros berekbe kellessék egy királynak veszni.” Zrínyi kemény kritikát tükröző véleménye a mohácsi csata előtt uralkodó Jagellókról mondhatni közkeletű toposz, már rögtön a csata után megjelent, s tartotta magát a legutóbbi időkig. E szerint az erős és magabiztos Mátyás királyt követő gyengekezű uralkodónak, II. Ulászlónak, majd az ő léha fiának, II. Lajosnak köszönhetően az ország nem készült fel a török támadásra. S mindez a középkori Magyarország függetlenségének elvesztéséhez vezetett.Az utóbbi években történészek megpróbálják jelentősen árnyalni a képet. Mind a Hunyadiak, János és fia, Mátyás szerepét, mind a Jagellók politikáját.A XIV. század végén nyilvánvalóvá vált török veszéllyel a magyar uralkodók és politikusok többször próbáltak szembeszállni, jórészt azonban sikertelenül. A törökök lépésről lépésre foglalták el a Balkánt, s közeledtek Magyarország felé. Mátyás idejére egyvalami kiderült: nyílt csatában a szultán vezette török sereget legyőzni nem lehet. Amikor a magyarok a szultáni sereggel találkoztak – Zsigmond király 1396-ban Nikápolynál, majd Hunyadi János 1444-ben Várnánál és 1448-ban Rigómezőnél –, mindig súlyos vereséget szenvedtek. És figyelmeztető jel volt, hogy Várnánál a Jagelló király, I. Ulászló már ottmaradt a csatatéren. https://hvg.hu/360/20240816_hosok-vagy-gonosztevok-hunyadi-matyas-igazsagosEzért a törökökkel szembeni védekezésre az egyik lehetőség az volt, hogy amennyire lehet, támogatni kell a balkáni népeket a törökök elleni küzdelmükben. A magyar királyok ezt megpróbálták, ám a törökök módszeresen, egyenként őrölték fel a balkáni országokat, közeledve a térség akkori egyik hatalmához, Magyarországhoz.Már 1456-ban elérték Nándorfehérvárt, ám Hunyadi János akkor még fel tudta őket tartóztatni. Ami egyben azt is jelentette, hogy megfelelő, jól megerősített várakkal megállítható lehetett a török támadás. Nándorfehérvár hol magyar, hol szerb kézen volt, 1427-ben került vissza a szerb despotától a magyar királyhoz, s három évtized alatt sikerült annyira megerősíteni, hogy megtorpanásra kényszerítették a szultán seregét. Mátyás király uralkodása idején a törökök felőrölték a balkáni államokat, 1459-ben esett el végleg Szerbia, 1463-ban Bosznia és 1481-ben Hercegovina.Mátyásnak nem volt elég ereje a törökök rohamával szembeszállni, de valószínűleg az akarat is hiányzott hozzá.