Úristen, le fogom késni a mohácsi csatát – jutott eszembe a villamoson, amikor a Vágány utcánál bemondták, hogy baleset miatt nem közlekedik tovább, a pótlásról pedig még semmit nem lehetett tudni. Egy pillanatra úgy éreztem magam, mint Szapolyai János, aki tényleg lekéste a csatát, még a 15 ezer ember is kis híján stimmelt, ahogy végignéztem a megállóban leszállított tömegen. Hogy az ő késlekedésének mi volt az oka, azon a mai napig vitatkoznak a történészek; egyesek szerint szándékosan maradt távol, mások szerint egész egyszerűen csak elkésett, mindenesetre a csata napján, 1526. augusztus 29-én még csak Szeged környékén járt.
Ternovácz Bálint
Fotó:
Kun Zsuzsi / Qubit
Így sem ő, sem a katonái nem kaphattak helyet azon a terepasztalon, amit Budapest Főváros Történeti Levéltárában állítottak fel, és amit július 7-én, kedden a kiállítás kurátora, Ternovácz Bálint történész mutatott be az érdeklődőknek, aki egyúttal a csata részleteit és előzményeit is ismertette. Ternovácz szerint egyébként valószínűtlen, hogy Szapolyai szándékosan maradt volna távol az összecsapástól, inkább az képzelhető el, hogy Kolozsváron várta, hogy merről törnek majd be az oszmán hadak. Amikor kiderült, hogy merre készülnek, ő is elindult, csak épp későn.
