A 14. század második felében egy új, gyorsan terjeszkedő nagyhatalom jelent meg Európában: az Oszmán Birodalom. Kis-Ázsiából kiindulva, a törökök szédületes gyorsasággal hódították meg a Balkán-félsziget országait. A Magyar Királyság, mely ekkor hatalma csúcsán volt, először I. (Nagy) Lajos magyar király uralkodása idején került összetűzésbe velük. Lajos 1366–1367 és 1375–1377 között kétszer is legyőzte őket Bulgária területén, de ezek a győzelmek távolról sem voltak elégségesek ahhoz, hogy megszűnjön a török fenyegetés.
A helyzet pikantériáját fokozta, hogy Lajos nemcsak a törökök ellen harcolt, hanem egyben megpróbálkozott az ortodox bolgárok erőszakos megtérítésével is. Ezzel természetesen komoly dilemma elé állította a bolgárokat és a szintén többségében ortodox balkáni népeket: valóban az iszlám törökök jelentenek nagyobb fenyegetést, vagy a keresztény, de erőszakos északi szomszéd?
leemage / Bridgeman Images / AFP I. Lajos magyar király (I. Lajos, a Nagy) (1326–1382) portréja.
Állandósult háborúk
Lajos halála után a Magyar Királyság belső válságba süllyedt, ezalatt az Oszmán Birodalom zavartalanul terjeszkedhetett. 1389-ben az első rigómezei csatában a szerb állam szenvedett súlyos vereséget, a 14. század végére Bulgária szinte teljesen oszmán fennhatóság alá került. Zsigmond magyar király, miután konszolidálta hatalmát, 1396-ban nemzetközi keresztes sereget vezetett Bulgária területére, de a nikápolyi csatában súlyos vereséget szenvedett. Az elkövetkező évtizedekben a Magyar Királyság védelempolitikája lényegében a török fenyegetés ellen irányult. Zsigmond uralkodása idején épült ki a déli határvidéken az első komoly végvári rendszer, ezeknek a váraknak egy jelentős része Szerbia területén húzódott.
