24.hu
II. Lajos teljes mozgósítást rendelt el 1526 tavaszán, befutott a cseh segéderők egy kisebb része, és megérkeztek a pápa pénzén felfogadott zsoldosok: a magyar királyi sereget bármely európai nagyhatalom megirigyelhette volna. A folyamatos török támadások miatt a Magyar Királyságnak a kor viszonyai között állandó hadsereget kellett fenntartania, ami felemésztette a kincstár jövedelmeit, Mohácsra még ezenfelül gigászi összeget kellett előteremteni. Erről szól a mohácsi csata 500. évfordulója alkalmából indított cikksorozatunk legújabb része, miközben szó esik még mozgósításról, 50 centis parasztkésről és a velencei követ véleményéről a magyar hadat illetően.
Az Oszmán Birodalom fegyveres ereje több mint 200 ezer főt számlált, támadó hadjáratra Szulejmán könnyedén 80-100 ezer katonával tölthette fel a szultáni sereget. Európából nézve még utóbbi létszám is felfoghatatlan volt, harcban edzett, tapasztalt szpáhik, janicsárok, akindzsik tömegei. Ők voltak a mohácsi csata 500. évfordulójára készült sorozatunk előző részének főszereplői, a folytatásban a magyar haderőt mutatjuk be. Hány vitézt hívhatott hadba a magyar király e Góliát ellen a 16. század elején? Hányan sorakozhattak fel a mohácsi csatára, és hogyan működött a mozgósítás? A történelmi vereség ismeretében talán meglepő, de még a keresztény nagyhatalmak is megirigyelhették II. Lajos katonai képességeit. Dr. B. Szabó János történésszel, hadtörténésszel, a Budapesti Történeti Múzeum tudományos munkatársával beszélgettünk. A Mátyás király halála után kezdődő trónharcokból Jagelló Ulászló cseh uralkodó került ki győztesen, ezzel pedig Magyarországon megkezdődött az a Jagelló-kornak nevezett csaknem négy évtized, ami II. Lajos halálával és a mohácsi csatavesztéssel ért véget. Sorozatunk korábbi részeiben írtunk arról, mennyire méltatlan és igaztalan helyet foglalnak el Jagelló királyaink a jelenkori köztudatban – tévesen mindig Hunyadi Mátyáshoz hasonlítva. Kezdjük innen.
