A 16. század elején az Oszmán Birodalom ereje sokszorosan felülmúlta a Magyar Királyságét, 1520-as trónra lépésével Szulejmán szultán az akkori világ leghatalmasabb hadseregét birtokolta – az erőviszonyok alakulásáról itt írtunk bővebben. Kortársai úgy gondolták, hogy elődeinél békésebb politikát fog folytatni, ám ez súlyos tévedésnek bizonyult. Szakított apja déli és keleti irányú hódításaival, tekintetét nyugatra szegezte. Amint elfoglalta a trónt, szinte rögvest el is rendelte a felkészülést a következő évi hadjáratra.
A sereg 1521. május 18-án indult, az ifjú uralkodó célja a Magyar Királyság volt, amelybe nagy elődje, a példaképének tekintett II. Mehmed bicskája beletört: 1456-ban Nándorfehérvárnál súlyos vereséget szenvedett Hunyadi Jánostól. Szulejmán nem hozta magával a teljes szultáni sereget, az ázsiai csapatok nagy része otthon maradt, ám mintegy 60 ezer katonája így is csaknem kétszeresen meghaladta az 1456-os ostromlók létszámát. Serege egyik része július elején elfoglalta Szabácsot, míg a másik körülzárta Nándorfehérvárt, a hónap közepére pedig már a teljes haderő utóbbi vár alatt táborozott. Tanultak Mehmed hibájából, ezúttal hermetikus gyűrűt vontak az erőd köré, viszont elég lagymatagon folytatták az ostromot.
