Pontosan 340 éve, 1686. június 18-án kezdte meg Buda ostromát a Lotharingiai Károly herceg és II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem vezette keresztény sereg. A két és fél hónapon át zajló várvívás eredményeként Magyarország a város 145 év után felszabadult a törökök uralma alól – írja a Rubicon.
A hanyatló Oszmán Birodalom utolsó jelentős offenzívája 1683-ban kezdődött, amikor Kara Musztafa nagyvezír ostrom alá vette Bécs városát. A lengyelek és németek ezután hamar a szorongatott osztrákok segítségére siettek, és keresztény koalíciót formálva nem csupán visszaverték a törököket, de ellentámadásba is lendültek. Visszafoglalták Párkányt, majd – Velence, a Német-római Birodalom és Oroszország csatlakozása után – hozzáláttak Magyarország megszállt területeinek visszahódítására. Magyarország önálló hadviselő félként nem vett részt a háborúban, de az ország nemesei, a végvári vitézek és a könnyűlovas hajdúk számos alakulatot adtak a szövetségnek.
A szövetség 1686-ban mintegy 80 000 katonával vonult Buda várához, amelyben körülbelül 15 000 fős török haderő gyűlt össze. A Szent Liga seregei június 12-én közelítették meg Buda várát, és hat nap után megkezdték az erődítmény ostromát.
A heves keresztény ágyútűzben az egyik bástya gyorsan összeomlott, június 22-én pedig felrobbant a védők egyik lőszerraktára is, ami hatalmas kárt tett a várfal egy szakaszán. A csata tehát kedvezően indult a támadók számára, ám a várat védő Abdurrahman pasa ennek ellenére is kitartóan védekezett. Mindeközben Szári Szulejmán nagyvezír 50 000 fős felmentő sereg élén közeledett Buda felé, ahová augusztus 14-én meg is érkezett.
