Az oszmán szultáni had több mint kéthetes ostrom után, 1456. július 22-én indított döntő rohamot Nándorfehérvár ellen, a vár elvesztése végzetes csapást mért volna a Magyar Királyságra, mert az oszmánok előtt megnyílik az út az ország védtelen belső területeire. Európa lélegzetvisszafojtva figyelte az eseményeket, Konstantinápoly 1453-as eleste óta ugyanis pánikhangulat uralkodott a keresztény világon: úgy tűnt, az Oszmán Birodalmat nem lehet megállítani. A magyarok azonban Hunyadi János vezetésével fényes győzelmet arattak, a diadal komoly nemzetközi visszhangot vert, Európa visszakapta a reményt. És megszólaltak a harangok, amik azóta is ezt a dicsőséget zengik minden templomban déli 12 órakor. Bár több lépcsőben jutottunk el idáig.
III. Callixtus pápa 1455-ben lépett hivatalába, és mindent elkövetett az Oszmán Birodalom elleni keresztény összefogás megteremtéséért, ám nem sikerült széleskörű együttműködést kialakítania. Amikor II. Mehmed szultán támadásának híre eljutott hozzá, 1456. június 29-én kiadott bullájában elrendelte, hogy a templomokban minden nap szólaltassák meg a harangokat, és a hívek imádkozzanak a magyarok győzelméért. A könyörgésnek pontos rendje volt, a harangokat minden nap délután három és hat óra között
