IV. (Kun) László 1262-ben született, a nagyapja, IV. Béla és apja, V. István közti rivalizálás okán egy egyre inkább pártokra szakadt országban igencsak hányatott gyermekkora volt. Mindössze 10 esztendősen, 1272-ben foglalta el a trónt, Magyarország pedig az egymással rivalizáló főúri klikkek prédájává vált – írja a Rubicon.hu. BUralkodásának első éveiben Lászlót főúri támogatói bábként mozgatták, miközben a főúri csoportok felváltva ragadták meg az irányítást. Az országban belháború dúlt, kiutat az 1277-es országgyűlés kínált, amely – a főbb egyházi méltóságok kezdeményezésére – kinyilvánította szándékát a királyi hatalom helyreállítására.
Fülöp anarchiát okozott
Lászlót ebben az évben nagykorúvá nyilvánították, majd egy Habsburg Rudolffal kötött szövetség tovább emelte presztízsét, a konszolidációt azonban megakasztotta Fülöp fermói püspök, III. Miklós pápa küldöttének érkezése 1279-ben. Fülöp a Szentszékhez érkező panaszok kivizsgálására jött Magyarországra, mindenekelőtt a nomád kunok erőszakos integrációját követelte az uralkodótól, aki ezzel elveszítette korábbi mozgásterét. A királyi hatalom fegyveres erejét ugyanis a kunok biztosították. IV. László színleg elfogadta a teljhatalmú legátus nyomására született törvényeket, de azok végrehajtására már nem volt hajlandó.
