Kálvin Jánosra erősen hatottak a humanizmus eszméi, görögül is megtanult, hogy eredetiben olvassa a Bibliát, és bár apja papnak szánta, ő jogi doktorátust szerzett 24 évesen, 1533-ban. Szülőhazájában, Franciaországban 1534-ben kenyértörésig jutott a vita katolikusok konzervatív és reformista irányzata között, ekkor a protestáns Bázelbe költözött: elfordult a katolicizmustól, és főműve, az Institutio Christianae religionis (A keresztény vallás rendszere) első változatán kezdett dolgozni – írja a Múlt-kor.hu.
Kiváló szónokként és teológusként Genfben tevékenykedett, ám szigorú katekizmusa és hittételei miatt a genfi polgárok felléptek ellene, végül 1538-ban a városi tanács száműzte. Ezután egy ideig Strasbourgban élt, 1540-ben megnősült, holland származású felesége négy gyermeket szült, mindegyikük csecsemőkorban meghalt. A genfiek 1541-ben ismét a segítségét kérték, de ő csak azután tért vissza, hogy elfogadták az egyházi szervezet átalakítását szorgalmazó reformjait. Kálvin teológiai reformjának legfontosabb gondolata Jézus Krisztus személyének középpontba állítása volt, akinek megismerése tanítása szerint egyedül a Szentírás (Sola Scriptura), a szuverén Isten kijelentése által lehetséges.
