A francia író bizarr és abszurd háborús élményei és egy súlyos sebesülés nyomán kezdett el szépirodalommal foglalkozni. Magyarul nemrég megjelent, Budapesten, az állatkertben is játszódó regényében nyilas verőlegényeket, magyar fasisztákat elűző hiénákról is olvashatunk. A könyv hazai bemutatóján találkoztunk a szerzővel.
Az Egy nap viszontlátod című regényében az állatokat teszi meg a démonizált emberiség lelkiismeretének. Milyen motivációkból állt össze a rendhagyó állatkerti mese a soa és a roma holokauszt árnyékában?Egy adott pillanatban, amikor a világban minden dehumanizálódik, két üldözött kislány az állatkertben az állatokkal újraalkotja az emberség fogalmát. Általuk születik meg a szeretet, a barátság, a hűség, a képzelet, a nevetés. A káosz, a félelem kellős közepén egyszer csak szökőárnyi szolidaritás, humánum tör elő. A történetem kiindulópontja az volt, hogy megmutassam a reményt a legreménytelenebb helyzetben. Evidens volt, hogy üldözöttnek egy zsidó és egy roma kislányt választok, mindkettőjüknek kiirtották a családját, ők megmenekültek, az egyik Máramarosszigetről, a másik Szarajevóból. Az érdekelt, hogyan találnak vissza az életbe. A budapesti állatkertben húzzák meg magukat, etetnek, menekítenek állatokat. Sokáig gondolkodtam, melyik város jöhetne szóba ehhez a valósággal vegyített meséhez, esetleg Vukovár, Bejrút, Szarajevó, ahol korábban jártam tudósítóként. A kaotikus háborús viszonyokhoz, a megszállott város fogalmához történelmi ismereteimből hirtelen beugrott Budapest, ahol a lakosság 1944–1945 telén a németek és a Vörös Hadsereg ostromgyűrűjében kettős megszállás alatt állt. Évtizedekkel a háború után Sheindel visszatér Budapestre, hogy felkutassa gyerekkori barátnőjét, Izetát. Végigjárja a forradalom előtti Romániát, az otthonát, a megmaradt zsidó közösségeket Máramarosszigeten, a cigánytáborokat Szarajevóban. Miért vitte el főhősét a délszláv háború feldúlta városba?
