Balassi Bálint a Felvidék egyik leggazdagabb famíliájába született 1554 októberében, Bornemissza Péter keze alatt nevelkedett, majd Nürnbergben tanult. A tehetséges ifjú a lengyel királlyá választott Báthory István erdélyi fejedelem mellett szolgált Krakkóban, édesapja halálhírére tért haza 1577-ben. Ekkor már elindult a költői pályán, és meglehetősen csapongó, sőt kicsapongó életet élt. Hol a szerelmet hajszolta, hol féktelen mulatozásba a végvidéki harcokba vetette bele magát, miközben vissza- visszatért Istenhez és a vallás misztériumához – írja a Rubicon.hu. Egy reménytelen szerelem miatt évekig szolgált az egri várban, majd 1584-ben feleségül vette unokahúgát, Dobó Krisztinát. A nő apja vérfertőzési pert indított, Balassi hiába tért át a katolikus vallásra, az egyházi bíróság érvénytelenítette a frigyet, gyermeküket, Jánost pedig törvénytelennek nyilvánította.
Később Rudolf király Balassi javára ítélt az ügyben, ám a válás megtörtént. Talán azért is, mert a költő nagy szerelme, a versciklusában Júliának nevezett Losonczy Anna megözvegyült – Balassinak azonban csalódnia kellett, magánéleti gondjai és peres ügyei elől Erdélybe, majd Lengyelországba menekült. 1591 őszén tért vissza Magyarországra, bor- és lókereskedelemből próbálta magát eltartani, végül az 1593-ban kirobbanó tizenötéves háború hozta meg a kitörés lehetőségét. Beállt a keresztény seregbe, részt vett Székesfehérvár ostromában és a győztes pákozdi csatában, visszafoglalta családja divényi és kékkői birtokait, majd csatlakozott Esztergom ostromához. A város falai alatt 1594. május 19-én
