Az 1813. július 10-én született Rózsa Sándor 23 éves volt, amikor neve először tűnt fel a bűnügyi aktákban: tehénlopásért kapott másfél évet. Tíz hónap után azonban megszökött, és ahogy ő fogalmazott, „szaladó betyár” lett. A Szeged környéki pusztákon bujkált, hamar társakra is lelt, idővel pedig sok véres betyárkaland fűződött a nevéhez, de valószínűleg olyan tetteket is neki tulajdonítottak, amelyekben vétlen volt – írja a Múlt-kor.hu.
1845-ben kegyelmi kérvényt nyújtott be, mert belefáradt a bujkálásba, ám folyamodványát hírhedtsége miatt elutasították, a mentességet csak 1848-ban Kossuth Lajostól kapta meg: a Honvédelmi Bizottmány 1848. október 13-án amnesztiában részesítette Rózsa Sándort, aki 150 felfegyverezett lovassal szabadcsapatot alakíthatott. Néhány, a szerbek elleni győzelem után azonban a csapat a parasztokat is fosztogatni kezdte. Az ügyet eltussolták, magát Rózsát vizsgálat tisztázta, ám a szabadcsapatot feloszlatták. A szabadságharc után megnősült, árendás lett a szegedi alsóvárosban, tehene, lova, majorsága volt. Talán békében éli le életét, ha egy túlbuzgó Bach-huszár nem akarja régi bűnei miatt elfogatni: .
Rózsa Sándor megszökött és visszatért a betyárélethez és bandájával járta a vidéket, zaklatta a gazdagokat – a szegényeket nem szánalomból kímélte, hanem mert tőlük nem volt mit rabolni.
