Blaskó Béla néven született Lugoson 1882-ben tehetős bankárcsalád negyedik gyermekeként, de 12 évesen elszökött otthonról, bányában dolgozott, majd színészként próbált szerencsét – írja a Rubicon.hu. Vidéki sikerei hatására 1913-ban felvették a budapesti Nemzeti Színházhoz, majd az első világháborúban önkéntesként harcolt az orosz fronton: többször is megsebesült, kitüntetésben részesült. Leszerelése után színházi szerepei mellett 1917-ben már filmekben is feltűnt, ám mivel a tanácsköztársaság idején aktív szerepet vállalt a színészek szakszervezetének megalapításában, a kommunisták bukása után emigrációba kényszerült.
Bécs, majd Németország után végül 1920-ban az Egyesült Államokban telepedett le, színészként kereste a kenyerét. Kezdetben fonetikusan tanulta be az angol szövegeket, emigráns magyar művészekből saját társulatot alapított, és hamarosan az amerikai producerek figyelmét is felkeltette. Játszott a New York-i Broadway-n, filmekben szerepelt, a Lugosi Béla művésznevet 1924-ben vette fel. Diadalmenete 1927-ben, Bram Stoker Drakula című regényének színpadi változatával kezdődött, amelyben főszerepet játszott. Hamarosan Hollywood is felfedezte magának, 1931-ben a filmvásznon is magára öltötte Drakula híres köpenyét:
