A férfiak gyakran hajlamosak figyelmen kívül hagyni a korral járó panaszokat: miközben a nők sokszor kibeszélik azokat, a férfiak legtöbbször csendben szenvednek, és hozzáalakítják a napi rutinjukat a problémáikhoz. Márpedig az, hogy indulás előtt direkt kevesebb folyadékot iszunk, hogy a moziban a szélen lévő ülőhelyet választjuk, vagy hogy az autópályán már betéve tudjuk, hol van a következő benzinkút, könnyen jelentheti azt, hogy prosztatabetegséggel küzdünk.
Ez jelentősen nagyobb gondot okozhat szeptemberben, amikor újra felgyorsul az életünk. Ekkor véget ér a nyári kényelmes, kötetlenebb ritmus, visszatérnek a reggeli dugók, a szoros időbeosztású megbeszélések, az ingázás és a családi logisztikát is nehezebb megoldani. Ebben a szigorúbb napirendben a korábban aprónak hitt kényelmetlenségek hirtelen látványossá és nagyon terhessé válhatnak.
A megszokás és a bagatellizálás miatt az érintett férfiak gyakran nem veszik észre a folyamat dinamikáját, a környezet azonban – leggyakrabban a partner – jóval korábban detektálja a változásokat. A párunk nem diagnózist állít fel, csupán érzékeli a megváltozott viselkedést: azt, hogy az éjszakai alvás már nem folyamatos, mert a másik fél egyszer-kétszer felkel és kimegy a mosdóra, vagy hogy a közös utazások során gyakrabban kell megállni. Vagy épp azt a feszültséget, ami akkor keletkezik, ha egy program során nincs a közelben mosdó.
