A mögöttünk álló forró augusztusban kialakuló energiaválságban megérezhettük, mit jelent kiszolgáltatottnak lenni. Meg is indult a felelősök keresése. Ez általános válságok idején, hiszen az emberek magyarázatot keresnek, mert ezzel igyekeznek fenntartani a kontrollt az életük fölött. Nem volt ez másként egy ötszáz évvel ezelőtti augusztus idején sem! Akkor, a mohácsi csata után szintén elindult egy szociálpszichológiai folyamat, az okok és bűnösök lázas keresése. Ahogyan Marc Bloch francia történész, az Annales-iskola képviselője az 1940-es francia összeomlás során szerzett tapasztalata alapján írta A történész mestersége című könyvében: válságok idején mindig elindul a vita a múlt döntéseiről, utólag logikus értelmet adva a bekövetkezett eseményeknek.A mohácsi csata 500. évfordulójával kapcsolatban sok mindent elmondtak és megírtak. Nem kívánjuk megismételni mindazt, amit a történészek a legújabb kutatásai eredmények alapján elmondtak a korszakról, mert politológiai nézőpontból vizsgáljuk a mohácsi csata évfordulója kapcsán a korabeli magyar és nemzetközi politikát. Támaszkodunk természetesen a történettudomány modern eredményeire, de azt ötvözzük a politikatudomány szempontjával. Tézisünk szerint ugyanis a történelmi események nemcsak szigorúan történészi módszertannal értelmezhetőek. Ugyanakkor nem kívánunk beleesni a prezentizmus csapdájába, hogy mindent a jelenből értelmezünk, és a mi világunk elvárásait, saját tudásunkat kérjük számon a letűnt kor szereplőin. Nem azzal foglalkozunk, mit rontottak el eleink (ha egyáltalán bármi elromlott, de erről majd később), hanem azzal, hogy 2026-ban milyen tanulsággal szolgál számunkra a Mohácsra való emlékezés. És mit tud adni a Mohácsra való emlékezés a politikatudománynak és a közgondolkodásnak?Arra jutunk majd, hogy a globális folyamatoknak már akkor is sokkal nagyobb jelentősége volt, mint a hazai közgondolkodásban az megjelenik. Először rámutatunk, hogy a „széthúzó magyar elitek” gondolathoz képes mennyire fontos a nemzetközi folyamatok szerepe; majd azt vizsgáljuk, hogy a nyugati eszmék (reformáció, humanizmus) hogyan jelentek meg a magyar belpolitikában.Geopolitikai viszonyok és nagy személyiségekA mohácsi csata kapcsán sok elmélet kialakult az elmúlt ötszáz évben, miért következett be a kor középhatalmának számító Magyar Királyság veresége. A Mohács-képünket sok tekintetben a reformkor befolyásolja, és mindaz, ami a reformkort megelőzően történt. Kemény Zsigmond 1840-ben írott, de részleteiben már korábban megjelent A mohácsi veszedelem okairól című művében felsorolja azokat az okokat, amelyeket mind tudni vélünk (tévesen): Mátyás halála, a királyi hatalom gyöngülése, az oligarchia uralomra jutása stb. A történettudomány mind aprólékosan megcáfolta ezeket a vádakat. Ellentétben a reformkori elképzelésekkel, a Jagelló-kor gazdaságilag és kulturálisan fénykor volt, ahogyan majd arra kitérünk később Rotterdami Erasmus kapcsán. Mohács bekövetkezése utólag diszkreditálta a Jagelló-kort. https://hvg.hu/360/20260822_hvg-mohacsi-csata-1526-ii-lajos-tomori-pal-brodarics-istvan-torok-hodoltsagAz idők során rengeteg bűnbakot felsoroltak (Jagellók / Habsburgok / Fuggerek-Thurzók/ Szapolyai János / Tomori Pál, mágnások / köznemesség), de egyet mindig „kifelejtettek”: Szulejmánt / a törököt/ az Oszmán Birodalmat – végső soron a személyi ambíció (Szulejmán álma) és a birodalmi logika összekapcsolódását. És ha az Oszmán Birodalomnál is nagyobb tényezőt keresünk, akkor érdemes figyelni a nemzetközi politikára. A belső okok és bűnbakok keresgélése felhívja a figyelmet arra, mennyire alulértékelt volt a magyar gondolkodásban idáig két tényező: az egyéniség szerepe és a geopolitika.Szulejmán szultán személyes döntése a nyugati irányú hódító hadjáratról rávezet bennünket arra, hogy a politika nem egyszerűsíthető le az intézményekre. Pontosabban az intézmények csak egyik oldalát képviselik a geopolitikának, de emellett nem lehet kizárni a mindenkori politikából az egyéniséget. Nem szándékozunk aktualizálni, de akár a magyar közelmúlt történetéből tudjuk, hogy az egyéniség döntése képes lehet új irányt szabni az eseményeknek. Szulejmán döntése, hogy nem a muszlim világ, a Közel-Kelet irányába terjeszti tovább a birodalom határait, hiszen elődje mindent megszerzett ott, amit lehetett, hanem Európa irányába, végzetes következménnyel járt a Magyar Királyságra.Vagyis a személyi ambíció és az Oszmán Birodalom belső dinamikája, a társadalom nagy részének kondicionálása a hódításra hatott egymásra. A mohácsi csata körülményeinek számba vételénél messze nem elegendő figyelni pusztán a magyar eseményekre. Az európai uralkodókkal szemben ebben az időben egyetlen uralkodónak volt mindig pozitív a költségvetési mérlege: a szultánnak. Ez a körülmény tanulsággal szolgál számunkra, hogy a gazdasági erőt szintén nem lehet eléggé túlbecsülni a katonai képesség mögött. A pénzügyet, mint a politikaformálás tényezőjét mindmáig alábecsülik a közgondolkodásban. Holott ez képes eldönteni, vagy legalábbis befolyásolni háborúk kimenetelét. https://hvg.hu/360/20240830_hosok-vagy-gonosztevok-szapolyai-janos-mohacs-kozepkorA másik fontos tanulsága Szulejmán döntésének, hogy az egyéniség és a birodalmi logika, vagyis a személyi és geopolitikai tényezők olykor a szándékkal ellentétes hatást érnek el. A történelmet egyenes vonalú fejlődésnek tekintő elméletek alábecsülik az emberi hiba szerepét. Szulejmán élete álmát teljesítette be a Magyar Királyság megroppantásával, és egyúttal elkövette élete legnagyobb hibáját. Miért? Mert a Magyar Királyság, köszönte szépen, nem semmisült meg, de nem is fogadta el az oszmán alávetettséget. A magyar nemesség nem rohant fehér zászlóval Szulejmán elé. 150 éves mindennapos háború várt az oszmán hatalomra, és nem behódolás. A hódoltságba került nép fizette az adót az elmenekült magyar földesuraknak, vállalva a kettős adóztatás terhét.Akaratlan következményként Szulejmán egységbe forrasztotta a magyar nemességet és a kor legerősebb keresztény hatalmát, a Habsburgok birodalmát.