Mintha a magyar történelem hatalmas könyvét éppen itt hajtották volna ketté. Az egyik oldalon ott van az államalapítás. Az Árpádok Magyarországa. Az Anjouk kora. Nagy Lajos és Hunyadi János harcai. Mátyás király udvara. Egy erős, európai Magyar Királyság. A másik oldalon pedig az, amit Mohács után ismerünk. Három részre szakadt ország. Másfél évszázados török uralom. Háborúk. Felkelések. Szabadságharcok. Idegen megszállások. Forradalmak. Világháborúk. Trianon. Diktatúrák. 1956. És végül egy szabad Magyarország
– mondta a mohácsi csata 500. évfordulóján tartott állami megemlékezésen Magyar Péter. A kormányfő szerint, ha egyetlen pontot keresünk, ahol ez a két nagy történelmi korszak találkozik, akkor „itt állunk rajta, Mohácson.”
Mit üzen nekünk Mohács ötszáz év távlatából? – tette fel a kérdést a beszédében a miniszterelnök. „Én azt hiszem, a válasz nem egy történelemkönyvben van. A válasz ott van minden magyar emberben. Sorsközösség. Annak a tudata, hogy, bár különbözőek vagyunk, van valami, ami összeköt bennünket. Hogy ugyanennek a történetnek vagyunk az örökösei. Hogy ugyanazon a nyelven mondjuk ki azt a szót: anya. Ugyanazon a nyelven mondjuk: otthon. Ugyanazon a nyelven mondjuk: haza.”
