Se nem teljes, se nem teljesen nyilvános – ez a mérleg vonható meg a keleti blokk országainak módszereiről, ahogy a rendszerváltás után kezelték a kommunista állambiztonsági szervek dokumentumainak közzétételét. A Tisza-kormány most pótolni akarja az eddigi elmaradást.
A kelet-európai volt szocialista tömb 1990-es bukása után minden országban az egyik legfontosabb lépés az állampárti titkosszolgálatok leépítése, illetve átalakítása volt. Ennek folyományaként mindenhol próbáltak szembenézni azzal, milyen szerepet játszottak az állambiztonságiak a kommunista hatalom fenntartásában. Utána kellett járni annak is, hogyan férkőztek be a titkosszolgálatok a mindennapokba, kik voltak az együttműködők, s kik voltak azok, akiknek az életét politikai okokból tönkretették. A történtek rekonstruálásához elengedhetetlenek voltak az állambiztonsági dokumentumok, s dönteni kellett arról is, hogyan ismerhetik meg azokat a megfigyeltek, azok családtagjai, illetve hogyan lehet a tudományos kutatás révén általánosabb tanulságokat levonni az állambiztonsági intézmények működéséből. Az első ilyen gyűjteményt a németek állították fel még 1990 októberében, s később a többi ország is hasonló megoldást választott, azaz külön levéltárakat alapítottak az egykori állambiztonsági dokumentumoknak. Van, ahol egy kutatóintézetben helyezték el a levéltárat, mint Lengyelországban a Nemzeti Emlékezet Intézetét, de Csehországban a levéltár mellé alapították meg a Totalitárius Rendszereket Kutató Intézetet. https://hvg.hu/itthon/20260721_benyujtotta-az-ugynokaktak-feltarasarol-szolo-torvenyjavaslatot-a-kormanyAz állambiztonsági anyagok összegyűjtése nem ment könnyen, hiszen a tovább élő szolgálatok nem szívesen váltak meg ezektől a dokumentumoktól.
