„A kommunista diktatúra működésének valósághű feltárását és a társadalom igazságérzetét” biztosítani kell, áll a fideszes parlamenti többség által 2011-ben elfogadott alaptörvényben, de a jogalkotás ennek az állításnak a szellemét nem követte, és akkor még finomak voltunk.
Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének teljes körű feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáráról szóló törvénytervezetről vitázott az Országgyűlés kedden. Ez a törvénytervezet az alapja annak, amit Magyar Péter már a választások után megígért: október 23-ára, a forradalom hetvenedik évfordulójára nyilvánosságra hozzák az úgynevezett ügynökaktákat. (Abba most már ne menjünk bele, hogy az „ügynök” amúgy egy pongyola és félrevezető szó, az ügynököknél jóval izmosabbak voltak a hazafias alapon jelentő titkos megbízottak vagy a titkos munkatársak.) Vagyis, amennyire 36 év és sok-sok irat megsemmisítése után lehetséges: tudni fogjuk, hogy kik, mit, kikről jelentettek.
A Fidesz és a KDNP vezérszónokai konstruktívak voltak, a felszólalásaik alapján az lenne a meglepőbb, ha majd a szavazáskor nem nyomnának igent. (Az ellenzék megszavazta a tervezett törvényhez nélkülözhetetlen, a minősített iratok felülvizsgálatát segítő tanácsadó bizottság megalakítását is.) Jéghideg szakmai kérdésként tekintettek a törvényjavaslatra, ami nem csoda: az elmúlt 36 évből, amikor – maradjunk a szónál – ügynökügyben alig-alig történt valami, a Fidesz 20-at volt hatalmon, és mindvégig ott ült a parlamentben. Nem úgy a Tisza és az eddig csak ellenzékiként a politizáló MI Hazánk politikusai, akik nem mulasztottak el oda-odaszúrni a Fidesznek.
