A titkos megfigyelések kontrollja jó mércéje annak, hogy mennyire gondolja komolyan az új kormányzat az állami önkorlátozást. Ezen a területen az állam a nyilvánosság kizárásával, az érintett tudta nélkül avatkozik be alapvető jogokba. Ezért itt különösen fontos, hogy a megfigyelés engedélyezése, végrehajtása és utólagos ellenőrzése valódi külső kontroll alatt álljon. A reform azonban nem indulhat tiszta lappal. A választási kampány során a közéleti figyelem előterébe kerültek olyan ügyek, amelyek a titkosszolgálati jogkörök politikai célú felhasználásának gyanúját vetették fel. A most nagy nyilvánosságot kapó esetek mellett azonban nem szabad megfeledkezni az elmúlt évek kisebb publicitást kapott visszaéléseiről sem. Számot kell tehát vetni azzal is, ami az elmúlt években történt. Tudni kell, hogyan működött a rendszer, kiket érintett, milyen eszközöket alkalmaztak, és miért nem működtek a garanciák. Csak így lehet olyan szabályokat alkotni, amelyek nem elvont veszélyekre, hanem a tényleges visszaélések tapasztalataira válaszolnak.A Pegasus-ügyekből kirajzolódott a rendszerA kormánykritikus újságírók, vállalkozók és ügyvédek megfigyelését jelentő Pegasus-botrány 2021-es kirobbanása után a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) tucatnyi jogérvényesítési eljárást indított újságírók, civil aktivisták és egy ügyvéd képviseletében, akiknek a telefonján szakértői intézetek kimutatták a Pegasus nyomait. Eljárásokat kezdeményeztünk a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál, pereltük a nemzetbiztonsági szolgálatokat, és közérdekű adatok kiadásáért is bírósághoz fordultunk. Ezeknek az ügyeknek nem kizárólag az egyéni jogsérelem orvoslása volt a tétje. Az eljárások többségét a vereség tudatában vállaltuk azért, hogy a titkos megfigyelések rendszerének működéséről részinformációkat szerezzünk, dokumentáljuk a jogsértéseket, és megőrizzük azokat a tényeket, amelyek később egy valódi tényfeltárás és jogalkotási reform kiindulópontjai lehetnek. Az így megszerzett ismeretek túlmutatnak az egyedi Pegasus-ügyeken: megmutatják, hogy a titkos megfigyelések rendszere mely pontokon nem volt képes megakadályozni a visszaéléseket. Ezek alapján három területen van szükség változásra: az engedélyezésnél, a megfigyelések folyamatának ellenőrzésénél és az utólagos jogvédelemnél.A titkos információgyűjtés az állam egyik legsúlyosabb beavatkozása az egyén magánszférájába. A titkosszolgálati eszközök politikai célú felhasználása újságírókkal szemben nem pusztán a sajtószabadságot sérti, hanem súlyosan gyengíti a korrupció és más hatalmi visszaélések feltárásának lehetőségét is. Ha a potenciális újságírói forrásoknak alappal kell tartaniuk attól, hogy a titkosszolgálati eszközökkel visszaélhetnek, így azonosíthatóvá válhatnak, és retorzió érheti őket, kisebb eséllyel juttatnak el közérdekű információkat az újságírókhoz. Az egyéni jogsérelmeken túl a demokratikus nyilvánosság korrekciós mechanizmusa is gyengül. https://hvg.hu/tudomany/20210720_nso_pegasus_lehallgatas_megfigyeles_kemszoftver_telepitese_mit_tudKi mondjon nemet?Alapvető jelentőségű kérdés az, hogy ki, milyen információk alapján és milyen mérce szerint dönthet arról, hogy az állam ilyen eszközökkel éljen. Éppen ezért ezen a területen különösen erős alapjogi garanciákra van szükség. A megfigyelés engedélyezéséről olyan eljárásrendben kell dönteni, amely szigorú szempontok alapján biztosítja, hogy erre kizárólag legitim célból, és csak a feltétlenül szükséges mértékben kerülhessen sor. A magyar rendszer első nagy problémája már az engedélyezésnél megjelenik:a legsúlyosabb nemzetbiztonsági célú titkos megfigyelésekről ma főszabály szerint nem független bíró, hanem egy politikai szereplő, az igazságügyi miniszter dönt.A TASZ az igazságügyi minisztérium ellen közérdekű adatok kiadása iránti pert indított, aminek a célja a Pegasus feltételezhető használatát átfogó időszakban az engedélyezési gyakorlattal kapcsolatos tájékozódás volt. Az évekig tartó perben megszerzett adatokból nyilvánvalóvá vált, hogy a miniszteri engedélyezés rendszere a nyilvánosság előtt korábban feltételezettnél is formálisabb és törvénytelenül működő “kontrollt” jelentett.Az engedélyezési eljárás formalitását igazolják a megszerzett statisztikai adatok. 2017. január 1. és 2021. július 30. között összesen 6129 új titkos információgyűjtési kérelem érkezett a szolgálatoktól a minisztériumba, és – láss csodát – mindegyik esetben megkapták az engedélyt. Ez átlagosan minden egyes napon 3,7 engedélyt jelentett a vizsgált időszakban. És nulla megtagadó döntést. A rendszer azonban nemcsak a belépésnél működött automatikus pecsétként, mert a 3349 lejárt engedély meghosszabbítására vonatkozó kérelem szintén minden esetben jóváhagyták. (Az Orbán-kormányok 16 éve alatt összesen 18 906 esetben kaptak engedélyt a titkosszolgálatok titkos megfigyelésre az igazságügyi minisztertől, és csak 50 esetben tagadták meg tőlük ezt – derült ki a 24.hu adatigénylése nyomán.) https://hvg.hu/360/20210804_Torott_szarnyakA döntéshozatali hozzáállást leleplezi a minisztériumi szóhasználat, amikor úgy fogalmaz, hogy „nem éltek az elutasítás jogával”. Ez pontosan mutatja a rendszer torz logikáját, hiszen egy jogállami modellben az engedélyezőnek nem az a feladata, hogy kivételesen nemet mondjon, hanem hogy szigorú alapjogi mérlegelés után csak akkor adja meg az engedélyt, ha a beavatkozás alkalmas az igazolt nemzetbiztonsági érdek elérésére, és ahhoz képest szükséges és arányos korlátozást jelent az érintett szemszögéből. Rendszerszintű problémát jelez az is, hogy a minisztériumi válaszok szerint az engedélyező a döntéshozatalkor nem rendelkezett információval arról, hogy milyen technológiát alkalmaznak majd a megfigyelés során. Ez azt jelenti, hogy az alkalmazott eszköz ismertetése nem volt az engedélykérelmek elvárt része. Az engedélyező így anélkül döntött, hogy tudta volna, hogy például egy lakásba helyezett mikrofonról, telefonlehallgatásról, vagy olyan kémszoftverről van szó, amely az érintett telefonjának teljes tartalmához hozzáférést adhat. Ugyanígy nem követelte meg a mindenkori miniszter azt sem, hogy a megfigyelés meghosszabbítására irányuló kérelemkor a szolgálatok bemutassák az addigi eredményeket. Ilyen információhiányos helyzetben a szükséges alapjogi mérlegelést bizonyosan nem lehet elvégezni. Kiderült az is, hogy bár a törvény kifejezetten az igazságügyi minisztert jelöli ki a külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés engedélyezőjeként, a gyakorlatban – pontosan nem tudni, hány alkalommal – a belső szervezeti szabályok alapján a minisztert annak akadályoztatásakor a parlamenti államtitkár helyettesítette. Ez azért különösen súlyos, mert a vizsgált időszak jelentős részében Trócsányi László és Varga Judit igazságügyi minisztereket az a Völner Pál helyettesítette az engedélyezési döntéshozatalban, aki később a Schadl-ügy vádlottja lett. https://hvg.hu/360/20240213_Volner_Pal_Varga_Judit_Magyar_PeterA titkos megfigyelések engedélyezésének rendszerét ezért alapvetően újra kell építeni. A legsúlyosabb titkos alapjogi beavatkozások engedélyezése nem maradhat politikai döntés. Demokratikus jogállamban a titkos megfigyelések engedélyezését a végrehajtó hatalomtól független bírói fórumra kell bízni, amely képes ténylegesen kívülről kontrollálni a szolgálatok kérelmeit.A bírói kontroll azonban önmagában csak akkor jelent valódi garanciát, ha az engedélykérelmek tartalma érdemi alapjogi mérlegelést lehetővé teszi. Az engedélyezőnek pontosan ismernie kell, milyen technológiát kívánnak alkalmazni, az milyen adatokhoz ad hozzáférést, milyen mélységű beavatkozást jelent az érintett magánéletébe, és mi indokolja éppen ennek az eszköznek a használatát. A bírónak azt is vizsgálnia kell, hogy a szolgálatok által hivatkozott nemzetbiztonsági érdek és a megfigyelés szükségessége ténylegesen alátámasztható-e. Ez azért fontos, mert egy telefon teljes tartalmához hozzáférést biztosító kémszoftver más súlyú beavatkozás, mint egy hagyományos lehallgatás. Érinti a magánélethez való jogot, a kapcsolattartás titkosságát, de a megfigyelt személy hivatása miatt érintheti emellett a sajtószabadságot vagy akár a tisztességes eljáráshoz való jogot is. Ezeknek a különbségeknek az engedélyezési döntésben is meg kell jelennie.A kontrollnak nem szabad véget érnie az engedély kiadásával; a titkos megfigyelést folyamatos alapjogi felülvizsgálatnak kell kísérnie. A rendszernek követnie kell, hogy a megfigyelés ténylegesen meddig tartott, milyen eredményt hozott, fennmaradt-e a szükségessége, és történt-e a célhoz képest aránytalan adatgyűjtés. Érdemi változás esetén – például, ha a megfigyelés már elérte a célját, vagy az eredeti nemzetbiztonsági kockázat már nem áll fenn – az engedélyt felül kell vizsgálni, szükség esetén pedig vissza kell vonni. Világossá kell tenni azt is, hogy az engedélyezés, az utánkövetés és az utólagos ellenőrzés során melyik intézménynek pontosan mi a feladata, különösen azt, melyikük jogosult a megfigyelés szükségességének érdemi felülvizsgálatára. A jogállami kontroll nem működhet úgy, hogy az egyik szerv a másikra mutat, miközben végül senki nem vizsgálja érdemben a visszaélések lehetőségét.Meddig maradhat titok?Az engedélyezési rendszer hibái önmagukban is súlyosak. A Pegasus-ügyek azonban azt is megmutatták, hogy a magyar rendszer a megfigyelés lezárulta után sem ad valódi védelmet az érintetteknek. Aki titkos megfigyelés célpontja volt, többnyire nem tudja meg, hogy az állam megfigyelte, és azt sem, milyen indokkal, milyen eszközzel és milyen terjedelemben történt mindez. https://hvg.hu/360/20230104_Pegasus_botrany_lehallgatas_ujsagirok_dokumentumfilm_PBS_Fronline_Azerbajdzsan_Khadija_IsmayilovaMindez a titkos megfigyelések természetéből fakad. Az érintett a jogkorlátozás pillanatában nem tud védekezni, hiszen nem is tud arról, hogy az állam beavatkozik a magánéletébe. Éppen ezért az előzetes kontroll mellett utólagos garanciákra is szükség van. Ennek egyik legfontosabb eleme az információs kárpótlás: amikor a titok fenntartását már nem indokolja valós nemzetbiztonsági érdek, az államnak tájékoztatnia kell az érintettet arról, hogy megfigyelték, milyen eszközökkel, mennyi ideig és milyen indok alapján. Csak így válik lehetővé, hogy az érintett utólag ellenőrizhesse és szükség esetén vitathassa az állami beavatkozás jogszerűségét.A Pegasus-ügyekben indított eljárások megmutatták, hogy Magyarországon az utólagos jogvédelem intézményei csak papíron léteznek. Az érintettek ezekben az eljárásokban alapvetően arra keresték a választ, amit egy jogállamban minden megfigyelt személynek joga lenne megtudni: ki, milyen indokból, milyen eszközzel és milyen adatokhoz hozzáférve figyelte meg őket. A magyar intézményrendszer azonban éppen ezeknek az alapvető kérdéseknek a megválaszolását akadályozza. A magyar jog nem írja elő, hogy az állam a megfigyelés lezárulta után kötelező jelleggel tájékoztassa az érintettet a vele szemben alkalmazott titkos megfigyelésről. Így az érintettek legfeljebb véletlenszerűen – például egy adatszivárgás következtében – szerezhetnek tudomást arról, hogy megfigyelték őket, ahogy ez a Pegasus-botrányban is történt. Ha pedig az érintettben felmerül a gyanú, hogy megfigyelhették, az utólagos, kezdeményezésére induló, tájékozódást szolgáló – elsősorban – adatvédelmi alapú jogi mechanizmusok használhatatlanok. Az azok kikényszerítésére hivatott állami szervek (közigazgatási bíróságok, adatvédelmi hatóság) a jogvédelmi funkció helyett gyakorlatban leginkább a nemzetbiztonsági szervek intézményi szövetségeseiként működnek. https://hvg.hu/360/20211115_laborc_interju_pegasus_lehallgatasAz információs kárpótlás fő akadálya az, hogy titkos információgyűjtés során keletkezett adatokat, így a lehallgatási jegyzőkönyvek és azok alapján készült jelentések tartalmát, védett titokként minősítik. Ezekhez az érintettek csak úgynevezett megismerési engedéllyel férhetnek hozzá. Ez a jogintézmény kizárólag a megismerés korlátozott lehetőségét biztosítja, a minősítést nem oldja fel. Az érintett a megszerzett információt nem hozhatja nyilvánosságra, sőt arról senkivel sem beszélhet jogszerűen. Mindez azt a benyomást keltheti, hogy legalább egy szűk körű információs kárpótlás rendelkezésre áll. A gyakorlatban azonban a szolgálatok csak akkor bírálják el a kérelmet, ha az érintett előre meg tudja jelölni a róla szóló minősített irat iktatószámát, miközben arra a kérdésre, hogy egyáltalán kezelnek-e róla minősített adatot, és ha igen, milyen azonosító alatt, a „nemzetbiztonsági szervek műveleti nyilvántartásának átvilágíthatatlanságához fűződő érdek” miatt nem adnak választ. Az egyik ügyünkben kiderült, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatalhoz 2021-ben benyújtott 106 megismerési engedély iránti kérelmet egyetlen esetben sem bírálták el pozitívan: mind a 106 kérelmet elutasították. A megismerési engedély így nem jelent valódi lehetőséget az érintettek számára. https://hvg.hu/itthon/20210802_Pegasusugy_kemszoftver_Blikk_ujsagiroEzeknek a kezdeti akadályoknak a leküzdése után sem számíthat jogvédelmi hozzáállásra az érintett. A Pegasus-ügyben indított adatvédelmi hatósági és bírósági eljárások megmutatták, hogyan zár össze a rendszer, amikor a politikai és hatalmi érdekek védelméről van szó. Semelyik alapjogvédelemre hivatott szerv nem enged teret annak, hogy a megfigyeléssel érintett személy utólagosan informálódjon a magán- és szakmai életébe történő behatás indokairól és mértékéről. A joggyakorlat a minősítéssel védett nemzetbiztonsági érdek abszolút elsődlegességére épülő értelmezést követ, amely mellett az információs önrendelkezési jog egyedi érvényesülésére és a korlátozás érdemi felülvizsgálatára nem enged tényleges lehetőséget.A megfigyeléssel kapcsolatos adatokat vagy a megismerésről szóló döntés szempontjait tartalmazó dokumentumokat a jogalkalmazók ugyan megvizsgálják, de a döntéseikben csak annyit rögzítenek, hogy fennáll a nemzetbiztonsági érdek, és ennél cizelláltabb magyarázatot még absztrakt jogi fogalmakkal sem adnak. Ennek szélsőséges példái az egyedi vizsgálatokban született kivonatolt NAIH-határozatok, ahol a vizsgálati lépések részletezése és az alkalmazott jogszabályok egy része is kitakarásra került az érintetteknek kézbesített döntésekből. https://hvg.hu/360/20260226_titkos-megfigyelesek-igazsagugyi-miniszter-lehallgatas-tuzson-bence-titkosszolgakatAz információs kárpótlás lehetőségét időben is komoly korlátok közé szorítják a jogalkalmazók. A NAIH elnöke a határozatok kivonatolt tartalmán felüli részét 2051-ig tartó „Titkos” szintű minősítéssel látta el. A Kúria és az Alkotmánybíróság a megismerési engedély intézményének a kiüresítését fokozza azzal, hogy az engedély iránti kérelmet egyszeri lehetőségként értelmezi, amíg a minősítéssel védett (nemzetbiztonsági) közérdek vonatkozásában nem történik változás, az érintett helyzetének (legyen szó szakmai vagy akár egészségügyi) alakulása indifferens. A Pegasus-megfigyeléssel érintettek ezekben az eljárásokban azzal szembesültek, hogy a jogalkalmazók mindig a nemzetbiztonsági szempontokat érvényesítették a magánszféra védelme kárára. A hatalom ellenőrzésében kiemelkedően fontos újságírói forrásvédelmet egyetlen eljárásban sem vizsgálták érdemben, sőt, az adatvédelmi hatóság deklarálta, hogy a sajtót nem illetik meg fokozott védelem a titkos információgyűjtéssel szemben. A rendszer átalakításának ezért biztosítania kell, hogy a titkos megfigyelés ne maradhasson korlátlan ideig az érintett számára megismerhetetlen állami beavatkozás. Az utólagos tájékoztatás nem függhet attól, hogy az érintett véletlenül tudomást szerez-e a megfigyeléséről, és képes-e maga jogi eljárásokat indítani. A megfigyelés lezárását követően rendszeresen vizsgálni kell, fennáll-e még olyan konkrét nemzetbiztonsági érdek, amely indokolja az információk visszatartását. Ha ilyen érdek már nincs, az érintettet tájékoztatni kell a megfigyelés tényéről, időtartamáról, az alkalmazott eszközökről és az engedélyezés alapjául szolgáló indokokról. https://hvg.hu/360/20211227_Katrein_Ferenc_pegasus_volner_megfigyeles_ellenzek_lehallgatasAz utólagos értesítés csak kivételesen és szigorúan indokolt esetben maradhat el, konkrétan igazolható nemzetbiztonsági érdekből, külső kontroll mellett, és időben korlátozott módon. Különösen fontos ez újságírók, ügyvédek és más, a hatalom ellenőrzésében szerepet játszó személyek esetében. Az ő megfigyelésük ugyanis túlmutat az egyéni jogsérelmen, elbizonytalanítja a forrásokat, megakadályozza a visszaélések feltárását, és végső soron a demokratikus nyilvánosság működését is károsítja. Az információs kárpótlást kikényszerítő jogszabályi változások mellett kulcsfontosságú, hogy az alapjogok védelmére hivatott jogalkalmazók szerepfelfogása megváltozzon és a hatalomi érdekekhez való igazodás helyett betöltsék alkotmányos küldetésüket. Mit kell még tudnunk?A Pegasus-ügyekben indított eljárások fontos részinformációkat tártak fel a titkos megfigyelések működéséről, de ezekből továbbra is csak töredékes képünk van arról, hogyan használták az állam legerősebb beavatkozási eszközeit az elmúlt években. Nem tudjuk, kik és milyen szempontok alapján kerültek a megfigyelések célpontjai közé, milyen szerepet játszottak ebben a politikai szempontok, milyen információkat gyűjtöttek, és azokat mire használták fel.Nem ismert ugyanakkor, hogy a Pegasus-ügyekben feltárt visszaélések milyen mértékben tükrözték a titkos megfigyelések általános gyakorlatát, és milyen szerepet játszottak bennük a politikai szempontok. Ezekre a kérdésekre azért kell választ adni, mert a jövő garanciáit csak akkor lehet pontosan kialakítani, ha értjük, hogyan és milyen pontokon volt kijátszható a korábbi rendszer.Ezért a titkos megfigyelések reformjának része kell legyen a múlt intézményes feltárása is. Ennek a folyamatnak fel kell tárnia, hogyan működött a rendszer: milyen döntési mechanizmusok vezettek a megfigyelésekhez, milyen információk alapján engedélyezték azokat, milyen ellenőrzési pontok hiányoztak, és miért nem akadályozták meg a meglévő intézmények az esetleges visszaéléseket. https://hvg.hu/360/20260331_telkes-andras-interju-nemzetbiztonsagi-szolgalatok-szabo-bence-kemekA múlt feltárása ugyanakkor nem késleltetheti azokat a reformokat, amelyek szükségessége már most egyértelmű. A miniszteri engedélyezés megszüntetéséhez, az érdemi külső kontroll megteremtéséhez és az információs kárpótlás biztosításához nincs szükség további bizonyítékokra; ezek megvalósításával Magyarország az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletei alapján is régóta adós. A teljes szembenézés arra ad választ, hogy ezeken túl milyen további garanciákra van szükség ahhoz, hogy a jövőben ne lehessen politikai célokra használni a titkos állami eszközöket. Nem a NER előtti állapothoz kell egyszerűen visszatérni. A titkos megfigyelések demokratikus kontrollja olyan rendszerváltáskori hiányosság, amelyet most végre valódi jogállami garanciákkal kell rendezni.A szerzők a TASZ munkatársaiNyitóképünkön Marabu 2021-es karikatúrája: „hangerien Pegasus”A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét, és ajándékozz hvg360-előfizetést!