Amikor fékek és ellensúlyok rendszeréről, demokrácia és önkény határvonalairól beszélünk, ezek gyakran elvont és ezért kissé unalmas elméleti kérdésként tűnnek fel. Közjogi méltóságok kinevezésének szabályozása, az igazságszolgáltatás és egyes hatóságok működési rendje, a gazdaságot és a médiát átszövő formális és informális, nehezen feltárható hálózatok, ilyesmikről szokott szó esni.
Donald Trump esetében a hátérátlépés látványosabb: sokszor tényleg úgy viselkedik, mint egy császár, abból is az őrültebb fajta.
Magunkra vonatkoztatok két nagyon különböző példát. Képzeljük el, hogy a magyar miniszterelnök előzetes bejelntés nélkül elkezdi leromboltatni, gépekkel szétveretni a parlament vagy a Sándor-palota egyik szárnyát. Az amerikai elnök ezt tette: korábban nem győzött fogadkozni, hogy a magáról elnevezett bálterem építése nem érinti majd az amerikai történelem szent helyét, a Fehér Ház létező épületegyüttesét, aztán csak nekiestek a munkagépek a keleti szárnynak.
Fotó:
ANNA MONEYMAKER/Getty Images via AFP
