„Az, hogy kisebbségben van, ha akár egymaga alkotja a kisebbséget, még nem jelenti azt, hogy őrült valaki. Van igazság, és van hazugság, s ha akár az egész világ ellenében is az igazsághoz ragaszkodunk, még nem vagyunk őrültek” – írja Orwell az 1984-ben. A modern demokráciák egyik legfontosabb felismerése, hogy ha valaki többségben van, az önmagában nem teszi helyessé az állításait. Ez talán furcsának tűnhet, hiszen a demokrácia éppen arról szól, hogy a közösség tagjai választásokon döntenek arról, kik gyakorolják a közhatalmat. A modern alkotmányosság története mégis arról szól valójában, hogy miként tanultuk meg korlátok közé szorítani a többségi akaratot. Nem azért, mert a többség rosszindulatú volna, hanem azért, mert a történelem újra és újra megmutatta:a korlátlan politikai felhatalmazás könnyen vezet oda, hogy a pillanatnyi többség akarata a meggyőző érvek fölé kerekedik.Az új parlamenti ciklus első hónapjaiban több alkalommal is elhangzott, hogy a kormányoldal mögött rendkívüli társadalmi felhatalmazás áll, ezért a meghozott döntések demokratikus legitimációja nem kérdőjelezhető meg. Visszatérő érv volt, hogy a kétharmados parlamenti többség önmagában elegendő felhatalmazást jelent a jogalkotó számára. A mostani köztársaságielnök-jelöléssel vagy a tizenkét éves cikluskorlátozással kapcsolatban is előkerült, hogy a kormányzó pártnak mindenhez megvan a társadalmi támogatottsága, ebből következően mindent meg is tehet. https://hvg.hu/360/20260701_cikluslimit-ujravalaszthatosag-alkotmanymodositas-a-mandatum-fogsagaban-ebxMintha a választási eredmény, vagy akár a mérhetően növekvő választói támogatottság lezárná a vitát, és nem a felelős kormányzás időszakát nyitná meg. Ez a gondolkodás azonban korántsem új. Az Orbán rendszer sorozatos – bár manipulált és jócskán felerősített – kétharmadai és az ezzel a felhatalmazással történt jogalkotás is erről szólt. Tizenhat évig hallgattuk a Fidesztől, hogy érvénytelen a kritika velük szemben, mert a politikai hatalom, a társadalmi támogatottság mögöttük van – bár az ő esetükben a társadalmi támogatottság valódisága szinte végig megkérdőjelezhető volt.A kétharmados parlamenti többség 2010 és 2026 között fokozatosan nem egyszerű politikai felhatalmazássá, hanem általános igazolássá vált. A választási eredményre hivatkozva alakult át az alkotmányos rendszer, szorult háttérbe a fékek és ellensúlyok rendszere, gyengült az intézményi kontroll, szorult háttérbe a társadalmi egyeztetés, és váltak egyre formálisabbá a parlamenti viták. A kétharmad lassan nem azt jelentette, hogy a kormány képes törvényeket elfogadni, hanem azt, hogy nincs olyan érv, amelyet komolyan kellene vennie.Ez a demokrácia egyik lehetséges, de egyben legveszélyesebb értelmezése. https://hvg.hu/360/20260730_die-zeit-magyar-peter-modszerei-most-orbant-idezik