Minden munkahelyen vannak témák, amelyek valahogy sosem kerülnek szóba. Idővel megtanuljuk kikerülni őket, pedig a kimondatlan témák gyakran jobban alakítják a szervezeti kultúrát, mint gondolnánk. Hogyan viselkednek a céges elefántok a szobában és mit lehet kezdeni velük?
Egy megbeszélésen valaki feltesz egy kérdést, majd hirtelen csend lesz. A válasz ott van a terembe, mindenki ismeri – kimondani mégsem akarja senki. A tekintetek egy pillanatra összetalálkoznak, a kérdés feltevője zavartan elmosolyodik, majd gyorsan témát vált. A megbeszélés megy tovább, miközben a néhány másodpercnyi csendben valójában minden elhangzott.Az angol nyelv ezt a jelenséget „elephant in the room”-nak nevezi. A kifejezés olyan problémát, feszültséget vagy konfliktust jelöl, amelyet minden jelenlévő érzékel, mégsem kerül a beszélgetésbe. Egy elefánt sosem egyik napról a másikra jelenik meg a szobában. Mire észrevesszük, többnyire már régóta velünk él. Az új kollégák néhány hét alatt ráéreznek, mely kérdésekre nem érkezik válasz, mely nevek körül lesz hirtelen csend, és mely témák után érdemes másfelé terelni a beszélgetést.Freud már több mint száz éve leírta, hogy a tabuk nem véletlenül alakulnak ki. Segítenek megőrizni egy közösség rendjét, biztonságát és identitását. A tabu a közösség önvédelmi mechanizmusa. Hallgatunk, mert a kimondásának ára van.Ahhoz, hogy jobban értsük a szervezeti tabukat, érdemes három gyakran összekevert fogalmat szétválasztani.A titok információt rejt el.A tiltás viselkedést szabályoz.A tabu pedig egy közösség hallgatólagos szabálya arról, miről nem beszélünk.Ezekre a különbségekre vezetőként sem mindegy, hogyan tekintünk: egy titkot fel lehet fedni, egy tiltást meg lehet változtatni, egy tabut viszont először meg kell érteni. Minden tabu őriz valamit, és amíg ezt nem értjük, a feszegetésével többet bonthatunk le, mint amennyit építünk.3TAscon Consulting
