A hét számítása: a NATO katonai kiadásaiA NATO ankarai csúcstalálkozóján a magát mindig rögtön reflektorfénybe állító Donald Trump amerikai elnök ismét nekiesett az európai szövetségeseinek. Most elsősorban azért, hogy nem szálltak be a Hormuzi-szoros zárlatának megszüntetésébe – egy olyan Irán elleni háborúban, amiről a Fehér Ház ura egymaga, a szövetségesei megkérdezése nélkül döntött. De Trump ismét panaszkodott, hogy Európa potyautasként élvezi az amerikai védőernyőt, és nem hajlandó eleget költeni a saját védelmére. Külön kipécézte az amerikai követeléseket egyedüliként elutasító Spanyolországot: utasítást adott arra, hogy az USA szakítson meg minden kereskedelmi kapcsolatot az ibériai országgal. Ez nyilván nem lesz egyszerű, hiszen Spanyolország az EU tagja. A NATO 1949-es megalakulása és a hidegháború 1989-es vége között nem volt ilyen számolgatás. Ahogy bővült az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, úgy költött mindenki annyit, amennyit szükségesnek vélt a Varsói Szerződés feltartóztatására. Az előbbiben az USA, az utóbbiban nagyhatalmi riválisa, a Szovjetunió volt a meghatározó, a katonai költségvetésük messze kiemelkedett a szövetségeseiké közül. Az USA a becslések szerint 1996-os árakon mintegy 13 ezermilliárd dollárt költött a hadseregére a hidegháború fél évszázada alatt. A kelet-nyugati szembenállás tetőfokán, 1960-ban az amerikai szövetségi költségvetés 52 százalékát emésztették fel a védelemmel kapcsolatos kiadások. Ehhez persze nem árt tudni, hogy maga a szövetségi költségvetés a GDP-hez viszonyítva messze nem volt akkora, mint manapság, hiszen a jelentős kiadással járó szociális, jóléti programok csak az 1960-as évek közepétől indultak el. Az USA a csúcson a GDP 7-10 százalékát öntötte bele a katonai költségvetésbe. Ezt a mértéket az európai NATO-tagok közül Nagy-Britannia mutathatta fel, de a többiek is elérhették időnként a GDP 5 százalékát. A Varsói Szerződés – amelynek Magyarország is a tagja volt – a becslések szerint évtől, illetve feszültségtől függően a GDP 3-10 százalékát költhették a hadseregükre. Ezt azonban nehéz – főleg utólag – kiszámítani, mert a kiadások nem voltak nyilvánosak, különböző költségvetési tételek között oszlottak meg, de úgy tartják, a Szovjetunió mindenképpen az erején felül költött, ezért is tudta Ronald Reagan elnöksége idején az USA „az összeomlásba fegyverkezni”. A katonai büdzsét időről időre növelték az olyan konfliktusok, mint az USA vietnámi vagy a Szovjetunió afganisztáni háborúja. A hidegháború vége után az 1955-ben létrehozott Varsói Szerződés 1991-ben feloszlott, és több volt szocialista ország is a NATO tagja lett. Ez számukra az alkalmazkodást, s ezzel a védelmi kiadás növelését követelte meg. A NATO nyugat-európai tagjai – és Bill Clinton elnöksége idején részben az USA is – az 1990-es években kivették az úgynevezett békeosztalékot. Sokkal kevesebbet költöttek a hadseregre, s különösen Európában sokkal többet a jóléti államra. Fordulatot a New York és Washington elleni 2001. szeptember 11-ei terrortámadás, majd Oroszország fenyegetőbbé válása hozott el. A NATO 2006-ban, George W. Bush elnöksége idején határozott úgy, hogy megköveteli a tagoktól, a GDP legalább 2 százalékát fordítsák katonai kiadásokra, s az összeg minimum ötödét eszközvásárlásra. Ezt nem sokan vették komolyan, amit a Busht követő demokrata elnök, Barack Obama szóvá is tett a maga visszafogottabb módján, így 2014-ben megerősítették a kötelezettségvállalást. Az őt követő Trump azonban már az asztalt verte, és hangosan vonta a felelősségre a „lemaradókat”, amelyek között ott volt a Bundeswehrt elhanyagoló Németország is. Az európai NATO-tagok egyre nagyobb része teljesítette a 2 százalékot, ám Oroszország Ukrajna elleni háborúja megmutatta, hogy ez édeskevés. A 2 százalékos célt még nem érte el mindenki, amikor Trump a tavalyi hágai NATO-csúcs előtt kierőszakolta, hogy 2035-re a GDP 5 százaléka menjen katonai célokra. Ebből a GDP 3,5 százaléka a tényleges katonai kiadásokra, míg további másfél százaléka a védelmre megy (ilyen a kritikus infrastruktúra, a katonai mobilitás, a kibervédelem, a reziliencia vagy Ukrajna támogatása).Dwight D. Eisenhower (balra), a szövetséges erők első főparancsnoka NATO-hadgyakorlaton 1951-benAFP https://youtu.be/Xw66nzVPGHY?si=_tLoaazI2Eo-5IEZ