A tavaly nyári, hágai rendezvényhez hasonlóan az idei NATO-csúcsnak is központi témája lett, hogyan sikerül a szövetségeseknek jó hangulatban tartani az amerikai elnököt. Rengeteg minden történt Hága óta, de mégis, egy sor körülmény – alapjaiban véve – tavaly óta változatlan:
Az európaiak szeretnék, ha az Egyesült Államok továbbra is aktívan részt venne a NATO-ban, de talán mára a valóságot internalizálva beletörődtek abba, hogy a szövetség változik,– és Európa hagyományos védelme terén sokkal kevésbé lehete majd támaszkodni Washingtonra. Bár a részletekről meglehetősen ellentmondóan kommunikál, a Trump-kormány egyértelművé tette, hogy csökkenti csapatait és erőforrásait Európában, hogy megerősítse az amerikai katonai jelenlétet a Közel-Keleten és az indiai-csendes-óceáni térségben. Az európai kormányok biztosítani akarják, hogy a sokak által „NATO 3.0”-nak hívott átmenet a lehető legzökkenőmentesebben menjen végbe. Biztosak akarnak lenni abban, hogy az amerikaiak által hagyott rések – még ha nem is tökéletesen – kitölthetőek legyenek, hogy csökkentsék az európai országok sebezhetőségeit az egyre agresszívebb Oroszsággal szemben. Az iráni háború még mindig leköti Trumpot. Tavaly pont ilyenkor még arról írtunk, hogy az USA is beszállt Izrael mellé Irán bombázásába (azóta ez regionális kiterjedésű háborúvá fajult), és arról is, hogy még nem egyértelmű, mi lesz az amerikai elnök által meghirdetett izraeli-iráni tűzszünetből. Idén a már amerikai-iráni tűzszünet végét Trump maga jelentette be a NATO-csúcson. Érdekesség: ahogy tavaly, úgy idén is belengette az amerikai elnök, hogy nem megy el a NATO-csúcsra, aztán mégis a részvétel mellett döntött. Most épp az Erdogan elnökkel való jó kapcsolatára hivatkozva.
