Nyaranta már messziről lehetett hallani abban a kis községben, ahol a nagyszüleim éltek, hogy közeledik a dinnyés. A recsegő hangszóróból felhangzó „Dinnyét! Dinnyét!” kiáltás okozta lelkesedésünk vetekedett a Family Frost-os kocsi érkezése által kiváltott izgalmunkkal. Jégkrém volt egész évben, de amikor megjött a dinnye, az a biztos jele volt annak, hogy itt a nyár, itt a vakáció.A nagypapám egyik kedvenc elfoglaltsága volt a dinnye kiválasztása, meg maga a dinnyézés is. Valamikor nagyon régen volt saját dinnyéje is, ezért magabiztos kézzel választotta ki a tökéletes darabot. Behűtötte a pincében, majd a kertben ettük az árnyékban. Ő kenyérrel ette, én héjig rágtam minden cikkelyt, szerettem benne a zöld részt is. Ha befejeztük az evést, garantáltan át kellett öltöznünk, könyökig voltunk a cukros, édes lében. Gyerekként a testvéreimmel féltünk megenni a magját, mert egy rajzfilmben láttuk, hogy valakinek dinnye nőtt tőle a hasában, megnyugtató volt később rájönni, hogy ez nem igaz.Ha beleássuk magunkat abba, hogy ez a vízzel teli óriás honnan is került a magyar konyhákba, egy meglepően hosszú történettel találkozunk. Afrika sivatagjaiban kezdődik, ókori fáraók sírkamráin és bizánci kereskedőkön át vezet a magyar Alföld poros dűlőútjaira, majd a hétköznapjainkba. Kevés élelmiszer van, amely annyira összeforrt volna a magyar nyárral, mint a görögdinnye. Dinnyeárus a nagybani piacon 1981-beFortepan / Szalay Zoltán1. A gyümölcs, amely valójában Afrikából indultA görögdinnye őshazája nem Európa, és – ahogy a neve sugallja – nem is Görögország. A növény vadon élő őse Afrikában, feltehetően a mai Szudán és Líbia térségében, illetve a Kalahári-sivatag vidékén bukkant fel, ahol évezredekkel ezelőtt a víz utáni sóvárgás miatt vált értékessé: húsa 90–95 százalékban vízből áll, ezért a száraz vidékeken élő emberek és karavánok folyamatosan hordozták magukkal.Az ókori Egyiptomban már jó ötezer éve ismerték és termesztették. A fáraók sírjaiba dinnyemagvakat helyeztek, hogy a túlvilágon se szenvedjenek szomjúságtól, és a növényt hieroglifák is megörökítették. Innen, a Nílus mentéről indult tovább kereskedelmi útvonalakon a Közel-Kelet, majd a Földközi-tenger térsége felé, ahol a görögök és a rómaiak is megismerték. Európába jó eséllyel a mór hódítás nyomán, illetve bizánci közvetítéssel jutott el, a kontinens nagy részén a 13. század környékén vált szélesebb körben ismertté.2. Mikor érkezett Magyarországra – és miért „görög”, ha nem görög?A dinnye magyarországi jelenléte régebbi, mint azt sokan gondolnák. Egy Budapesti Corvinus Egyetemen készült doktori kutatás szerint tárgyi bizonyítékok utalnak arra, hogy a magyarság már a honfoglalás idején ismerhette a dinnyét, a Dísz téri középkori ásatásokból pedig 13–14. századi sárga- és görögdinnyemagok kerültek elő – vagyis jóval a török hódoltság előtt már jelen volt a Kárpát-medencében. Az biztos, hogy a 16. században, az oszmán uralom idején a fajták száma jelentősen bővült, elsősorban Drinápolyból és Szmirnából (a mai Izmirből) érkezett típusokkal, és a szakértők szerint ekkor, a hódoltság korában élte a hazai dinnyekultúra egyik aranykorát. Egyes kutatók szerint a vörös húsú fajták elterjedése is ehhez az időszakhoz köthető, korábban ugyanis inkább a sárga belű dinnyék voltak ismertek.Az első jelentős magyar nyelvű írásos forrás, amely részletesen foglalkozik vele, Lippay János 1664-ben megjelent Posoni kert című kertészeti szakkönyve, amely már gyógyhatásairól is értekezik – a korabeli felfogás szerint a dinnye „hideg és nedves természetű”, kiválóan oltja a szomjúságot és enyhíti a lázat.Dinnyeföld Medgyesegyházánálhvg.huA név eredete azonban máig vitatott kérdés, és a nyelvészek a mai napig nem jutnak közös nevezőre.