A fehér gólya kétségkívül legkedvesebb madaraink közé tartozik elsősorban nyilván azért, mert a tekintélyes méretű, gyönyörű madár előszeretettel költ emberi településeken. Évszázadok óta a folklór része, nevezik a legmagyarabb madárnak is, mert a Kárpát-medencei állomány két legjelentősebb nemzeti ünnepünkhöz „igazítja” életciklusát: március 15. környékén érkeznek haza, és augusztus 20. táján indulnak vissza telelőterületeikre. Könnyű őket antropomorfizálni, és mivel életük fontos szakasza, a fiókanevelés a szemünk előtt zajlik, gyakran szembesülünk a természet „kegyetlen” működésével.
A Gólyák világa Facebook-csoportban 24 órán belül két bejegyzés is megjelent arról, ahogy az öreg madár életben lévő fiókáját egyszerűen kihajítja a fészekből. Ezen a képen egy biharkeresztesi eset, itt pedig egy hódmezővásárhelyi fészek. éppen Hódmezővásárhelyen. Alábbi videó ugyan nem hazánkban készült, de mindent megmutat:
Mi indokolja ezt a viselkedést? Nagyon röviden az életben maradás és az utódok biztosításának törvénye, még ha utóbbi furcsán is hangzik ebben az összefüggésben.
A gyenge nem maradhat
Korábban ebben a cikkünkben részletesen foglalkoztunk a témával, itt és most a lényeget emeljük ki. A fehér gólyák tehát meglehetősen korán érkeznek, hamar kijavítják a fészkeiket, áprilisban tojást kell rakniuk: a nagy testű madarak lévén a tojásoknak egy hónap az inkubációs idejük, a fiókák további három hónap múltán válnak röpképessé. Aztán lassan indulni kell, pár hét marad felkészülni a hosszú vonulásra.
