Gólyáink augusztus folyamán csapatokba verődve táplálkoznak, gyülekeznek, majd megkezdik vándorlásukat dél felé. A népi megfigyelés szerint pontban augusztus 20-án, Szent István napján indulnak – itt írtunk arról, hogy miért a fehér gólya a „legmagyarabb” madár, és jó pár érdekességet bemutattunk az életükből, például azt, miért dobálják ki esetenként a fészekből a fiókáikat –, ám a valóságban az időpont természetesen nincs kőbe vésve. A hazánkban fészkelő gólyák esetében a vonulást a fiatalok kezdik meg néhány tapasztalt madár vezetésével, az öregek egy-két héttel később indulnak. Nagy részük még augusztus folyamán elindul Magyarországról, de szeptemberben is megfigyelhetők kisebb vonuló csapatok, a madarak napi szinten akár 8-10 órát repülnek.
A Földközi-tenger partvidéke mentén repülve a Boszporusz fölött, aztán a Szuezi-csatorna környékén kelnek át Afrikába – írja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME). Sok más vándorral ellentétben tehát nem repülik át a Földközi-tengert, hanem a szárazföld felett kialakuló felszálló légáramlatokon vitorláznak. Őszi vonulásuk során akár több hétre is megállnak egy-egy táplálékban gazdag pihenőhelyen, tél végén, tavasszal viszont hosszabb megszakítás nélkül igyekeznek haza, hogy megkezdjék a költést. És mivel az indulás nincs kőbe vésve, egyesek már nemcsak szárnyra kaptak, hanem messze járnak. Ugyancsak az MME számol be egy Drnák nevű madárról, akit az ottani szakemberek fiókaként, 2025 nyarán szereltek fel jeladóval.
