Százéves korában elhunyt Alan Greenspan, az amerikai monetáris politika történetének egyik legismertebb és legnagyobb hatású alakja. Közel húsz éven át vezette az amerikai jegybankot: pályafutása az 1987-es tőzsdekrachtól a 2008-as pénzügyi válságot megelőző hosszú fellendülésig ívelt. Ezt az időszakot a gazdaságtörténet Great Moderationnek, vagyis „nagy mérséklődésnek” nevezi. A hetvenes évek stagflációját alacsonyabb infláció, mérséklődő hozamok, valamint stabilabb gazdasági növekedés váltotta fel. Ebben természetesen a kedvező külső környezet is szerepet játszott: lezárult a hidegháború, felgyorsult a globalizáció, Kína fokozatosan integrálódott a világgazdaságba, az internet és az információs technológiák terjedése pedig jelentős termelékenységi előrelépést hozott a kilencvenes évek második felétől.
A gazdaságtörténeti emlékezet Greenspant a monetáris politika „karmestereként”, a Fed „Maestrójaként” tartja számon. Kiváló ütemérzéke és gazdaságpolitikai éleslátása legendássá tette, ismertsége az amerikai elnökökével vetekedett.
Getty Images Richard Nixon elnök balján Alan Greenspan.
Elnöksége alatt élénk viták zajlottak a jegybank gazdaságban betöltött szerepéről. A legfontosabb kérdések közé tartozott, hogy miként kell a monetáris politikának viszonyulnia az eszközárak – például a részvényárfolyamok – emelkedéséhez, feladata-e a jegybanknak a pénzügyi buborékok megelőzése, illetve hogyan kell reagálnia a pénzügyi pánikok és válságok kialakulására. Pályafutására ugyanakkor árnyékot vet a 2008-as válság. Kritikusai szerint a pénzügyi piacok önszabályozó képességébe vetett túlzott bizalma és az ingatlanpiaci hitelezés elégtelen felügyelete hozzájárult a válság kialakulásához. Az események magát Greenspant is önreflexióra és korábbi nézeteinek részleges felülvizsgálatára késztették.
