A menekülő gyerek, a bántalmazott gyerek, a fogva tartott gyerek és a fogvatartott gyereke is gyerek, akit megillet minden jog a speciális helyzetétől függetlenül. A Gyermekjogi Civil Koalíció szakpolitikai reformcsomagot tett le minap a döntéshozók asztalára. Szakterületi ajánlásaival a Magyar Helsinki Bizottság is hozzájárult ehhez. Grafika:Boros AndrásA Magyar Helsinki Bizottság évtizedes tapasztalattal rendelkezik az igazságszolgáltatáshoz és a jogorvoslathoz való hozzáférés, a független monitoring, a bebörtönzött szülők gyerekeinek, a zárt és félig zárt intézetekben elkövetett bántalmazások áldozatainak, valamint menekült és migráns gyerekeknek a képviselete terén. Ezekben a témákban számos helsinkis javaslat került be a Gyermekjogi Civil Koalíció reformcsomagjába. Ezek közül az alábbiak a legfontosabbak.A gyermekbántalmazások áldozatai A javítóintézeteket helyezzék a gyermekvédelem hatáskörébe, ne pedig a büntetés-végrehajtás alá.Teremtsék meg a szakértő civil szervezetek hozzáférését és emberi jogi monitorozási lehetőségét a zárt és félig zárt intézményekben. Erősítsék meg az állami gondoskodásban és zárt intézményi ellátásban élő gyerekek független jogi és gyermekjogi képviseletét. Hozzáférhető és biztonságos panaszmechanizmusra van szükségük a gyerekeknek, így biztosítani kell a panaszok gyors, átlátható és érdemi kivizsgálását. A gyerekek sérelmére elkövetett bűncselekmények gyanúját minden esetben kötelezően, érdemben és külső kontroll mellett kell kivizsgálni, különösen akkor, ha az elkövető intézményi dolgozó vagy vezető lehet. Biztosítani kell az eljárásokban a gyerekek specifikus jogi képviseletét. A kirendelt védő jogintézménye mintájára az államnak ingyenesen kellene biztosítania képzett, specifikus szakértelemmel rendelkező jogi képviselőket a törvényes képviselővel egyébként rendelkező gyerekek számára is, hogy valódi jogi védelmet kapjanak.Különösen büntetőeljárásokban szükséges biztosítani, hogy kiskorú elkövető, sértett vagy tanú meghallgatására az eljárás megindításától számított legfeljebb 60 napon belül sor kerüljön.Az áldozatok újbóli vagy többszöri meghallgatása és a traumatikus élmények felidézése csak annyiban fogadható el, amennyiben az a jóvátételi folyamatot segíti, és valódi támogatást, elismerést vagy jogorvoslati lehetőséget jelent. Erősíteni kell az eljárások közötti információmegosztást és a korábban rögzített meghallgatások felhasználhatóságát annak érdekében, hogy a gyermek ismételt meghallgatására csak valóban indokolt esetben kerüljön sor. A kihallgatáskor minden esetben jó minőségű videofelvétel készüljön, amely kiváltja az egyidejű jegyzőkönyvezést. Célszerű lenne beindítani gyermekvédelmi szakirányú nyomozói képzést, ahogyan a bírók és gyámhatósági szakemberek speciális képzését is. Szüntessék meg gyermekotthonok a közelmúltban bevezetett napi jellegű, “bűnmegelőzési” célú rendőri ellenőrzését. A zárt és félig zárt intézményeket nyissák meg a szakértelemmel rendelkező, magas szakmai színvonalú munkát végző, szolgáltatást nyújtó civil szervezetek előtt.A gyermekbántalmazási ügyek minél gyorsabb és behatóbb feltárását, az áldozatok rehabilitációját és jóvátételét szorgalmazzák a civil jogvédők. Ehhez szükség van egy független, multidiszciplináris munkacsoport létrehozására a zárt intézetekben történt bántalmazási ügyek feltárására és kivizsgálására. A munkacsoport feladata lenne az egyedi ügyekből kirajzolódó rendszerszintű hiányosságok azonosítása, az intézményi felelősségek vizsgálata, valamint olyan szakpolitikai javaslatok megfogalmazása is, amelyek megelőzik a hasonló jogsértések megismétlődését.A kiterjedt vizsgálatnak gyermekjogi, áldozatközpontú és traumatudatos megközelítésen kell alapulnia. Ezzel párhuzamosan az érintettek és szakértők bevonásával ki kell dolgozni egy átfogó rehabilitációs és jóvátételi rendszert a bántalmazott áldozatok számára. A rehabilitációs és jóvátételi rendszernek ki kell terjednie a hosszú távú pszichológiai, pszichiátriai, egészségügyi, szociális és jogi támogatásra, valamint egy átlátható, hozzáférhető és méltányos kártérítési/jóvátételi mechanizmus kialakítására.A jóvátételi rendszernek nem csupán pénzbeli kártérítésre kell korlátozódnia, hanem magában kell foglalnia az igazság feltárását, az intézményi felelősség elismerését, az áldozatok támogatását, a rehabilitációt, valamint a jövőbeni bántalmazások megelőzését szolgáló szakpolitikai változásokat is.