A minőségi újságírás nincs ingyen, ezért építjük 2019 óta a digitális előfizetői közösségünket. Ugyanakkor hiszünk abban, hogy vannak olyan fontos témák, amelyeknek minél több emberhez el kell jutniuk. Cikkünket ezért mindenkinek hozzáférhetővé tesszük, de ha teheti, fizessen elő a hvg360-ra, hogy a jövőben is tudjunk fontos írásokat mindenkivel megosztani.Nyulak, csirkék, nők – mi a közös bennük? Az, hogy testük kisajátítására egész iparágak és hétköznapi társadalmi mechanizmusokat meghatározó politikai döntések is épülnek. Varga Emma Vox Victimæ (Az áldozatok hangja) című provokatív fotókönyvében az állati és az emberi létezés között keres összefüggéseket, az áldozatiság fogalmát egészen közelről vizsgálva: mikroszkóp alatt készült állati szöveteket és sejteket absztrakt módon ábrázoló felvételeken, valamint állati tetemeket és női testeket megjelenítő fotográfiákon keresztül. A kötet egyszerre nyugtalanító és látványos: a húsipar képi világa, a feminista gondolkodás és a kortárs fotográfia találkozik benne.Ritka, hogy az Állatorvostudományi Egyetem oktatói egy művészkönyv-bemutatón szerepeljenek, ezúttal azonban Taskovics Dorka fotográfus mellett dr. Rátky József professzor is részt vett a kiadvány márciusi,a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban tartott bemutatóján. Varga Emma jelenleg a University of the Arts London Art and Science mesterképzésén tanul, korábban a Budapesti Metropolitan Egyetem Fotográfia alapszakán végzett. Diplomamunkaként született fotókönyvét több versenyen is elismerték: a projekttel egyedüli magyarként jutott be a Paris Photo Carte Blanche Students 2025 shortlistjére, emellettidén a Magyar Könyvtervezés díj shortlistjére is beválogatták.Bezzeg GyulaA kötet borítója hentestől vásárolt, csomagolt húsra emlékeztet – látványában és tapintásában egyaránt. A széthajtogatható borító élénk rózsaszín, vörös, lila és zöld színeiből nyers húsra asszociálhatunk. Szokatlan élmény a halál témakörével ennyire esztétikusan tálalva találkozni.A mikroszkóppal készült, torzított fázisfotókon a HeLa-sejtvonal programozott sejtpusztulását (apoptózis) láthatjuk. Találó választás: a sejtvonal a virginiai Henrietta Lacks szervezetéből származik, aki fekete nőként, rabszolgasorba kényszerített emberek leszármazottjaként szegénységben élt, amíg 31 éves korában méhnyakrák következtében életét vesztette. Habár sejtvonala az egyik első emberi sejtvonalként azóta is hozzájárul az orvostudományhoz, a testében növekvő tumorból kezelőorvosa, Howard Jones beleegyezése nélkül vett mintát, amelynek kutatási felhasználását családja elől is eltitkolta.A tudományt és művészetet ötvözve az alkotó az ilyen és ehhez hasonló etikai és biopolitikai kérdéseket teszi boncasztalra, filozófiai perspektívából közelítve hozzájuk. Hogyan válnak egyes élőlények áldozattá, míg mások a hatalom gyakorlóivá? Miként lehetséges, hogy efelől mindannyiunk által közvetlenül vagy közvetetten legitimált rendszerek döntenek?Varga EmmaA kötet fülszövegében megjelenő Friedrich Nietzsche-idézet parafrázisaként a fotóművész a rendszerszintű kegyetlenséget állítja középpontba, mint sajátosan emberi jelenséget. Kiemeli továbbá, hogy míg az áldozatbemutatás ősidők óta szakrális tett, napjainkban mi magunk válunk többek között a politikai ideológiák és a tudományos fejlődés áldozataivá. Állatok és emberek sorsa között ismételten párhuzamot von, ugyanakkor értelmezésében egyedül az ember rendelkezik olyan nagymértékű hatalomvággyal, hogy képes a teljes élővilág, beleértve önmaga strukturális uralására törekedni.„Az állatok kizsákmányolása tükrözi az ember hierarchikus és kizárólagos gondolkodását. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: hogyan kezeljük a marginalizált csoportokat, legyen szó kisebbségekről, elnyomottakról vagy társadalmi kirekesztettekről?” – fogalmazza meg Varga Emma diplomadolgozatában, amelyben különösen a női és az állati test árucikké válását elemzi. Jelentős feminista szerzők műveire is hivatkozik, például Donna J. Haraway When Species Meet (2007) című munkájára és Margaret Atwood The Edible Woman (1969) című regényére, amelyről így ír: „Reflexióként értelmezhető társadalmi jelenségekre; mind arra, ahogy a patriarchális társadalom birtoklási vágya metaforikusan felfalja és elnyomja a nőket, mind arra, ahogy a kapitalista társadalom hatalmi struktúrái a testet és identitást puszta árucikké vagy eszközzé redukálják.” Nem véletlen, hogy minderről Nancy Fraser Cannibal Capitalism (2022) című könyve is eszünkbe juthat.Varga EmmaA kiadvány felnyitásakor persze az étvágyunk rögtön elmegy: az első fotográfia egy levágott csirkefejet ábrázol, csaknem egy teljes oldalpárt beterítve, nagyjából egy csirke tényleges méretében. A gesztus személyes belépést eredményez, ám továbblapozva egyre több fejjel találkozunk, utalva a kollektív tapasztalatra. A csirkefejek passzív résztvevőként hol biztosítótűvel ágakra aggatva, hol tojástartó dobozba rendezve, hol pedig zacskóban áztatva láthatók. A monokróm fekete háttér újra és újra emlékeztet a halál és a gyász jelenlétére, amit fokozatosan ellenpontoznak a borítón is megjelenő vidám színek árnyalatai: a mikroszkóppal mint alternatív képalkotó eszközzel készült torzított felvételek gyönyörű formákat rajzolnak ki, szinte elfeledtetve, mit mutatnak.A groteszk atmoszféra az állati és emberi testek, valamint belső szervek – köztük különösen hatásosan az emberi szív – összemosódásával fokozódik. A hal- és csirkefejű, szoborszerű női testek ruha nélkül vagy fűzőt viselve, arctalanul bukkannak fel. A kötetben feltűnő a tekintetek hiánya, amely a női testek esetében utalhat a férfitekintet uralmára, miközben megfosztja identitásuktól az élőlényeket; a csukott szemek ugyanakkor az áldozatok méltóságát őrzik. A könyv zárásaként gumikesztyűs emberi kezek jelennek meg vérző nyúltetemek fölött, érzékeltetve az ember természet rendjébe beavatkozó hatalmát.Varga Emma az egyenlőség, avagy demokrácia felé vezető út első lépését az élőlényekkel való viszonyunk újraértékelésében látja. Gondolatiságában hangsúlyos az antropocentrizmus kritikája, valamint az úgynevezett animal turn paradigmája, amely minden entitás egyenrangúságát tételezi.Varga EmmaA fotókönyv egyfajta ébresztőként arra hívja fel a figyelmet, hogy minden korban szükséges az alapvető szabályrendszerek megkérdőjelezése – elvégre a hatalom esszenciája, hogy gyakran a legapróbb részletekben megbújva álcázza önmagát. A Vox Victimæ mindazokért szól, akiknek nincs hangjuk – és egyúttal annak kérdését is nyitva hagyja, hallhatóvá válhatnak-e ezek a hangok a jövőben.A grafikai tervezést Mihalovits Panka és Sirbik Attila jegyzi – utóbbi a kötet kiadója, a Symposion Publishing vezetője is –, míg a játékos tipográfia Visnyai Zoltán munkája.Visnyai Zoltánnal tavaly készítettünk interjút: https://hvg.hu/360/20251112_A-mu-Visnyai-Zoltan-tervezografikus-konyvboritokNyitóképünkön: Kép a fotókönyvből / Fotó: Varga Emma