A minőségi újságírás nincs ingyen, ezért építjük 2019 óta a digitális előfizetői közösségünket. Ugyanakkor hiszünk abban, hogy vannak olyan fontos témák, amelyeknek minél több emberhez el kell jutniuk. Cikkünket ezért mindenkinek hozzáférhetővé tesszük, de ha teheti, fizessen elő a hvg360-ra, hogy a jövőben is tudjunk fontos írásokat mindenkivel megosztani.A bécsi Albertina Care Matters című kiállítása a gondoskodás témáját járja körül, elsősorban a Verbund Gyűjtemény anyagára építve. A tárlat az utóbbi években a téma iránt egyre erősődő érdeklődés lendületébe illeszkedik. A teljesség igénye nélkül ide sorolható a Ludwig Múzeum sikeres Vigyázat, törékeny című kiállítása mellett számos olyan nemzetközi kezdeményezés is, amely a gondoskodáshoz köthető problémakört kurátori projektként értelmezi. A görög Care Ecologies széleskörű társadalmi motivációkat térképezett fel a gondoskodás mögött. A közelmúltban a bécsi Doing the Dirty Work kiállítás a gazdasági migrációt és a munkaerő újrateremtését a reproduktív munkához kapcsolta. Kiállítási enteriőrAna Paula FrancoAz Amerikai Egyesült Államokban évtizedes tendenciáként zajlik a reproduktív munka értelmezése a művészet összefüggésében, elsősorban az anyaság központi fogalma mentén (Designing Motherhood, Museum of Art and Design, New York City, 2026); másrészt aktivista, mozgalmi megközelítésből (Tender Loving Care, Museum of Fine Arts, Boston, 2023–2025). Idén júniustól pedig a baseli Museum Tinguely a női munkát és a technológia összefüggéseit vizsgálja a Labouring Bodies kiállításában. A feminista kritika szempontjából a hetvenes évek óta központi fogalom a társadalmi reprodukció elmélete (lásd erről: Silvia Federici: Wages for Housework, 1974.) amely kulcsmomentumként azonosítja a nők által végzett reproduktív munkát a kapitalista társadalom működésében. Nancy Fraser, a kortárs társadalomfilozófia egyik legnagyobb alakja, a tőke szemszögéből értelmezi a reproduktív munkát, amely a termelő munkával szemben nem hoz létre pénzben kifejezhető értéket (lásd erről: Nancy Fraser: Kannibál kapitalizmus, Open Books, 2024). Mégis elengedhetetlen a kapitalista gazdaság működéséhez, hiszen a termelőmunkában megizzadt dolgozó szennyesét a háziasszony mossa ki. Erre a fizetetlen munkával teremtett hozzáadott értékre épül a kapitalista társadalom kizsákmányoló logikája. A nő fizetetlen módon teremti újra a férfi munkaerejét, másrészt az újabb munkásgenerációt is megszüli és felneveli. A házimunka mellett az érzelmi munka (a családi élet logisztikája és menedzselése) is nagyrészt a nők feladata a patriarchális családban. Ezt a láthatatlan munkát a feminista művészet is tematizálja. A Care Matters kiállítás a hetvenes évektől napjainkig válogat a háztartási és gondoskodási munka fogalomköréhez kapcsolódó művekből. A kurátor, Gabriele Schör, a hetvenes években kibontakozó, a házimunkára kritikusan tekintő feminista irányvonal bemutatásánál egy lépéssel többet vállal. Bár a tárlat kissé didaktikus módon vezet végig a termenként más-más jellegű feladatkörökön – a házimunkán át az anyaság közvetlen tapasztalatán keresztül az idősgondozás témaköréig –, végül eljut a változást sürgető végpontig. A kiállítást végigkíséri a női test tárgyiasításának és kizsákmányolásának kritikai értelmezése. Akár meríthetne is az ott szereplő – eredetileg kiállítási koncepcióként megalkotott – Gondoskodási Kiáltványból. Mierle Laderman Ukeles 1969-ben írt nagy hatású szövege a reproduktív, általa karbantartónak nevezett munkát avatja művészetté. A manifesztum korszakos jelentőségű a feminista művészet történetében: a(z anyaként végzett) monoton, ismétlődő feladatsort a teremtő, kreatív alkotói magatartással állítja párhuzamba. Az Albertina kiállítása azonban a falon és a térben szereplő művekre korlátozódik, Ukeles javaslatát, az üres kiállítórében állandóan jelenlévő, és házimunkát végző művész performanszát nem valósítja meg. Művek a Care Matters című kiállításon Ana Paula FrancoA gondoskodási kérdés társadalmi és gazdasági beágyazottsága osztály- és rasszkérdésekkel bővül: a dependency work (lásd erről: Eva Feder Kitay: Love’s Labor, Rotledge, 1999.) elvégzői a társadalom alsóbb rétegeiből kikerülő nők. A fejlett országokban természetes jelenség, hogy a szegény, bevándorló hátterű nők a jómódú háztartásokban végeznek házimunkát, és/vagy otthonápolást. Az ő társadalmi megbecsülésük nem arányos a fehér nők felszabadult idejének mennyiségével. Napjaink gondoskodási válsága is megjelenik a művekben: a ma aktív generációkban jellemző jelenség, hogy a családban élő nő leszármazottairól és felmenőiről egyaránt gondoskodik. Gyakran a külföldre kényszerült nő azért ápol a családjától messze egy másik idős embert, hogy a fizetéséből az otthon maradt idős szülei ápolását tudja finanszírozni. Erre reflektál a perui Natalia Iguiñiz Boggio fotósorozata, amelyben a középosztálybeli nőket a számukra idegen házvezetőnőjük mellett jelenít meg (Képek a La otra sorozatból, 2001/2026).A háztartási munkához kapcsolódó szekcióban mára kanonizált feminista művekkel találkozunk: Karin Mack: Demolition of an Illusion (1977), Birgit Jürgennsen: Housewife’s Kitchen Apron (1975) és Martha Rosler: Semiotics of the Kitchen (1975) a megszokott konyhai tevékenységek groteszkbe hajló kritikai elemzését nyújtja. A melléjük rendelt kortárs művek jól rezonálnak a felvetett kérdésekre, mai eszköztárral beszélnek ugyanarról a kizsigerelő működésmódról (Sophie Gogl: Hot, Hot, Heat, 2022, Nicole Wermers: Dishwashing Sculpture, 2013).Kiállítási enteriőrAna Paula FrancoA kiállítás a reproduktív munkát az osztály- és rasszkérdésekkel összefüggésben, kolonializáló gesztusként is vizsgálja. Ez a szempont a marxista feminista kritikai diskurzusban is szerepel, de a feminizmus második hullámának művészetét áttekintő tárlatokon általában kevésbé kap hangsúlyt. A reproduktív munka a kapitalizmus működtetésének kulcsfontosságú eleme, és nem csupán a fizetetlen gondoskodási munkát végző háziasszony társadalmi szerepén keresztül, hanem az (alul)fizetett, marginalizált társadalmi osztályokhoz tartozó nők rendszerszintű kizsákmányolásában is.Ennek a jelenségnek ikonikus példája a kortárs Madonnaként feltűnő fekete nő, bentlakó háztartási alkalmazott királykék egyenruhájában, kezében a Superman emblémás ruhadarabbal, amit éppen varr (Mary Sibande: They don’t make them like they used to, 2008). A fekete nők társadalmi reprezentációjának másik aspektusa Lorna Simpson Eating Disorder (1989) című munkájában jelenik meg: a fekete dolgozók gondoskodási munkájának társadalmi értékére kérdez rá. A házimunkát tematizálja Mierle Laderman Ukeles már említett kiáltványa mellett a 12 képből álló fotósorozata is, amely az 1973-as Maintenance Art Performance-ot örökíti meg. Ukeles a Wadsworth Atheneum épülete előtti lépcsőt mossa fel, majd textil pelenkákkal itatja fel róla a nedvességet. A performansz ma is referenciaként szolgál: 2026 június 2-án művészek és kurátorok Ukeles gesztusát idézték fel a Műcsarnok lépcsőjének takarításával. A kezdeményezés a Műcsarnok intézményi szabadságára, és a magyar művészeti szcéna önvizsgálatára, újragondolására is ösztönzött.Ukeles performanszára reagál a lengyel Maria Pinińska-Bereś 1980-as The Laundry című munkája, amelyben a művész csinos kötényben a feminista szó betűit mossa ki egy fém lavórban, majd a rongyok kiteregetésével áll össze a felirat.Kiállítási enteriőrAna Paula FrancoA szülői gondoskodás szekciójában a nemrég elhunyt Valie Export The Birth Madonna (1976) szerepel történeti referenciapontként, mellette a kortárs művek közül Hannah Dooke (Ada vs. Emin, Ada vs. Abramović, 2018) munkája emelkedik ki. A német művész két ikonikus feminista művet (Tracy Emin: My Bed, 1998; Marina Abramović: The Artist Is Present, 2010) értelmez újra az anya szemszögéből. Vajon mit szólna a két legendás, ma is élő feminista művész, akik mindketten hangsúlyozták, hogy a gyerekvállalás akadályozta volna a művészi karrierjüket, ha egy kisbabával kerülnének szembe? Dooke kisbabájával a kezében az anyai emancipációra kérdez rá: hogyan érvényesülhet a művész anyaként? Miképpen integrálható a szülői szempont az alkotói attitűdbe? És miért kell még mindig választani a művészi karrier és a szülőség között?A szülőség másik véglete, az időskori gondoskodás Frida Orupabo és Akihito Yoshida munkáin keresztül kerül új fénytörésbe: a gondoskodó közösségek lehetőségének felvillantásával. A kiállítás zárlataként a szubverzívnek tekintett gyakorlatok kapnak teret. A kortárs feminista gondoskodás-kritika a spagettivel elöntött konyha monumentális képében ölt testet (Marlene Haring: Today the kitchen's cold, we're going to the Vienna woods, 2004). A konyha fellázad a makacs, monoton kiszolgálói munka ellen.A Care Matters kiállításon a hetvenes évek feminista avantgárdjának kultikus művei termékeny párbeszédbe kerülnek a kortárs munkákkal. A reproduktív munka nőkre háruló extrém terhének kézzelfogható bizonyítéka, hogy ötven éve foglalkoztatja a kritikus feminista alkotókat és ma is újabb kérdéseket vet fel.Care Matters, Albertina, Bécs, 2026. június 28-ig.