A minőségi újságírás nincs ingyen, ezért építjük 2019 óta a digitális előfizetői közösségünket. Ugyanakkor hiszünk abban, hogy vannak olyan fontos témák, amelyeknek minél több emberhez el kell jutniuk. Cikkünket ezért mindenkinek hozzáférhetővé tesszük, de ha teheti, fizessen elő a hvg360-ra, hogy a jövőben is tudjunk fontos írásokat mindenkivel megosztani.A Molnár Ani Galéria közelében található, belsőépítészeti szempontból remek kialakítású projektgalériájának, az am projectsnek a falain a galéria spanyol művészének, Sonia Navarrónak eszpartófűből font, szoborként, képként és reliefként is „viselkedő”, színes szőnyegkompozíciói láthatóak. A művésznek a galéria másik, klasszikus terében, a mostani, nyári csoportos kiállításon bemutatott textiljei nem ennyire izgalmasak, viszont jó kiindulópontként szolgálnak ahhoz, hogy három magyar alkotó műveivel együtt a szöveg és a kép lehetséges kapcsolatairól lehessen gondolkodni.A kiállítás címe: texere. Mit jelent ez? Feltételezem, a text (szöveg) szó bújik el benne…A textil szó gyökere is ez, sőt a textúráé is. A jelentése: szőni, összekapcsolni, összefonni. A szövésnek a szöveggel való kapcsolata nyilvánvaló, tekinthetünk a szövegre úgy, mint ami szavakból van összeszőve. Navarrót úgy akartuk más művészekkel összekapcsolni, hogy a textil meg a text (szöveg) egyszerre jelenjen meg a kiállítótérben. Elsőként nyilván a pályája eleje óta szöveggel dolgozó Benczúr Emesére gondoltunk.Négy művésztől vannak itt munkák. Kettejüket – Navarrot és Benczúr Emesét „belülről”, agaléria művészei közül, két másik alkotót – Dés Mártont és Csontó Lajost – kívülről hívtátok be ebbe a kiállításba. Az utóbbiak hogyan kerültek a látókörötökbe?Dés Márton az én korosztályomban, vagy mondjuk úgy, a harminc alattiak körében meglepően ismert és népszerű, főként a sketchbook alapú kis rajzolt munkái miatt, amelyek szójátékokra épülnek. Már jó ideje Berlinben él és dolgozik. Festményeket nem nagyon láttam tőle korábban, bár voltam már kiállításán, de az leginkább a Balatonhoz kapcsolódó műveire épült.Csontó Lajos munkáiGyuricza MátyásÉppen akkor, amikor gondolkodtunk ezen a kiállításon, nyílt a Dugattyúsban egy önálló kiállítása, és ott megkérdeztük tőle, hogy vannak-e olyan festményei, amelyek szövegalapúak. Meglepődtünk, mert sok ilyen, eddig Magyarországon még be nem mutatott műve van.Egyébként lehet, hogy azért is ennyire népszerű az én korosztályomban, mert nagyon jól vissza tudja adni azt az egzisztenciális válságot, amit sok ember 25 és 35 éves kora között tapasztal. Életközepi válságnak nem mondhatnám, de „életharmadinak” vagy „életnegyedinek” talán igen.Dés képei nagyon jól visszaadják a létbizonytalanság érzetét, azt, amit például egy új városba költözés, és az ottani kapcsolódások kialakítása vált ki, vagy a siker fogalma, pontosabban az, hogy mit élünk meg annak. Tehát sok oldalról ragadja meg azt, ami mindennapi szinten foglalkoztatja az én korosztályomat. Van benne egy bizonytalanság, egyfajta melankólia, amit az ember próbál oldani, mint amikor viccelődünk, próbálunk a pozitív dolgokra koncentrálni… Ő is mindig valahogy feloldja a komolyságot. A festményei olyan haiku-szerűek.Az itt kiállított Dés-képek közül melyik az, amelyik számodra leginkább rezonál azzal az életérzéssel, amire utaltál?A műveket közösen választottuk Molnár Anival, de volt egy, amit nagyon szerettem volna kiállítani: a The Night című festményt. Ezt az Instagram oldalán fedeztem fel még a kiállítást megelőzően. Lehet nézni úgy is, hogy nem feltétlen vesszük figyelembe a képen szereplő szöveget, de úgy is, hogy elolvassuk, és elmélkedünk, meditálunk rajta… Mivel alapvetően az éjszakáról, az éjszka atmoszférájáról szól, nekem sokat mond az, ahogyan meg van festve: a rajta szereplő szöveg az éjszaka textúrájává válik számomra.Dés Márton munkái. Jobbra a The Night Gyuricza MátyásPetrányi Zsolt a kiállítás megnyitó beszédének elején utalt arra, hogy a művészet történetében a szöveg milyen szerepet játszott a képeken: „...a kettősségnek, amikor szöveg jelenik meg egy képen, hosszú története van, ami legalább a középkorig visszavezethető. Nem is szeretnék minden korszakot megemlíteni, de az biztos, hogy a mai művészet szöveghasználatát a pop art és a konceptualizmus alapozta meg. A kérdés ma is mindig az, hogy a művön a szöveg hogyan jelenik meg és mit mond, vagy inkább, miről szól, része-e annak, idéz-e valamit, vagy kommentálja-e a képi minőséget.”Akkoriban, amikor Anival készültünk erre a kiállításra, kifejezetten a szöveg és kép kapcsolat miatt nézegettem például Nora Turato munkáit, aki egy fiatal, Amszterdamban élő, horvát származású kortárs művész. Sokféle szöveget gyűjt vagy talál évről évre, és látszólag minden logika és rendszer nélkül kiadványokat készít belőlük. Olyanokat, amelyekben csak ezek a szövegek vannak: marketing szövegektől kezdve az utcán hallott beszélgetésfoszlányokig minden. Pool Projects néven fut, és eddig hét vagy nyolc ilyen kiadványa készült el.A szöveg és a kép kapcsolatának változásával kapcsolatban azt vettem észre, hogy például a fotográfiában is egyre fontosabb a szöveg, nem csak azért, hogy jobban el tudd adni a projektedet, hanem a szöveg egyre gyakrabban szolgál a képanyag kiegészítésére, mintha önálló szereplőként lépne be ebbe a kommunikációs csatornába.Nekem is eszembe jutott, hogy mivel információkkal átitatott környezetben éljük a mindennapjainkat, nem fogja-e túlterhelni a látogatókat az, hogy még a kiállításon is szövegalapú munkákkal találkozik. De felfoghatjuk úgy is, hogy ezek a munkák valamilyen további támpontot adnak a néző számára, nincsenek magukra hagyva. Én úgy látom, egyre népszerűbb az, hogy bevonják valamilyen formában a szöveget is művekbe.Sonia Navarro itt látható két szőnyege csak nekem juttatja eszembe a hetvenes évek lakótelepi faliszőnyegeinek mintáit?Ezek a vékony szövött vonalak a művész elmondása szerint útvonalakat jelképeznek. Puerto Lumbrerasban, ahol felnőtt, ültetvények vették körül, ezek a vonalak itt valójában azok az ösvények, amelyek az ottani birtokokhoz, köztük az ő családi birtokaihoz vezettek. Térképként és családi archívumként is tekinthetőek. Az édesanyjától és nagyanyjától tanulta a kézműves technikákat, és ezeket a műveit helyi szövő asszonyokkal együttműködve készíti.Sonia Navarro: Woven MemoryGyuricza MátyásKonceptuális szempontból jól illeszkedik Benczúr Emeséhez: mindketten beemelik a képzőművészeti színtérbe a szövést, illetve a különböző hímzés-technikákat, amelyeket tradicionálisan a nőkhöz társítanak. Mindkettőjüknél a szövési technikákon keresztül jelennek meg olyan gondolatok, mint a női munka, a láthatatlan munka, és az érzelmi munka kérdése.Benczúr Emese színes – és az egyik művének esetében ráadásul még csillogó – munkái számomra egyértelműen a kiállítás fénypontjai.Ő pályája kezdetétől szöveggel dolgozik. A Stay Sensitive egy 2022-es mű. Volt már egy ehhez hasonló munkája, a Try to Stay Sensitive, de az más technikával készült. Az itteni munkának az esetében az alkotási folyamatban is van egy reflektálás az érzékenységre: konfettiket varrt fel papír alapra aprólékos munkával, azaz egy szakadásra hajlamos anyagot egy másik, szintén vékony és óvatosan kezelendő felületre. A varrás maga nem feltétlenül szenzitív tevékenység, de ahogyan ebben az esetben a matériát kezeli a művész, úgy feltétlenül az. Bár valójában nem szakad a mű egykönnyen, de azt a benyomást (is) kelti, reflektálva az üzenetre: maradjunk érzékenyek.A másik kiállított munkája, a Shine On Us szintén 2022-ben született. Ez a fénylő konfettikből készült mű (amelynek ugyanaz a technikája, mint a papírmunkának) sugározza az energiát, talán amiatt is, hogy a fényes cukorkapapír-szerű konfettik visszaverik a fényt.Benczúr Emese alkotásaiban a fény motívuma egyébként gyakran feltűnik. Volt 2018-ban a MODEM-ben egy önálló kiállítása, amely a fény köré épült, illetve létezik egy Flash of Hope című munkája is, amely lámpákból van összerakva.Az ő munkái gyakran reflektálnak aktuális társadalmi kérdésekre is.Igen, ebben az esetben eszünkbe juthat, hogy a közösségi média felületeken gyakran látunk „glamouros” fotókat: mindenki ragyogó, nem látszanak a hibák, szóval a mű utalhat erre az önmarketingre, ugyanakkor van egy szakrális utalása is: „shine on us”, süssön ránk a fény, azaz várjuk a megváltást, egy jobb, pozitívabb élethelyzetet. Számomra mindkét munkája a reménnyel és fénnyel kapcsolatos, és van egy reményteli vonzatuk.Sonia Navarro Con Rumbo y sin Rumbo 1 című műve és Benczúr Emese Shine on us című munkája Gyuricza MátyásEmesére egyébként inkább az installációk jellemzőek, például amikor 2019-ben a galéria padlójára hintette konfettiből a Bright Future feliratot. Miközben a látogatók rásétáltak, teljesen széthordták. Idén márciusban, nőnap alkalmával pedig egy pop up kiállításra elkészítette a Bright Future-nek egy újabb változatát is az Osztrák Kulturális Fórumban.A negyedik kiállító Csontó Lajos. Az ő munkái a leginkább tárgyszerűek itt – és nem a szó átvitt értelmében. De (szinte) klasszikus grafikák is vannak tőle.Több sorozatából is küldött egy-egy darabot, abból válogattunk. Ezek a munkák szabadon értelmezhetőek, de kicsit olyanok, mint amikor felébredünk egy álomból, de nem tudjuk teljesen visszaidézni, hogy mi volt a teljes sztori.Csontó grafikái is reflektálnak erre a töredékességre, álomszerűségre, illúzióra – hogy ha akarjuk, figyelembe vesszük a rajtuk szereplő szöveget, hogy ha meg nem, akkor csak a képet nézzük. Van, ahol a kép hangsúlyosabb, és csak felsejlik a szöveg, van, ahol a szöveg az erősebb. Azért is helyeztük az egyik művét az irodánk kiállító térben elhelyezkedő részére, mert van, amikor csak úgy álmodozik az ember, elkalandoznak a gondolatai, és ezek a poétikus Csontó munkák is pont olyanok, mint a kis gondolatfoszlányok, és összekapcsolják a személyes és kollektív emlékezet rétegeit. A texere című csoportos kiállítás, amelynek kurátorai Molnár Ani és Balogh Imola voltak, illetve Sonia Navarro egyéni kiállítása, amelyet Koczkás Marcella és Molnár Ani kurált, szeptember 11-ig tekinthetők meg a Molnár Ani Galéria és az am projects kiállítótereiben.Nyitókép: Benczúr Emese: Stay sensitive című 2022-es munkája. Fotó: Gyuricza Mátyás