A minőségi újságírás nincs ingyen, ezért építjük 2019 óta a digitális előfizetői közösségünket. Ugyanakkor hiszünk abban, hogy vannak olyan fontos témák, amelyeknek minél több emberhez el kell jutniuk. Cikkünket ezért mindenkinek hozzáférhetővé tesszük, de ha teheti, fizessen elő a hvg360-ra, hogy a jövőben is tudjunk fontos írásokat mindenkivel megosztani.A Hősök terén a nyár derekán jó eséllyel minden a tűző napról és a melegről szól: izzik a kő, forró az aszfalt, olvad a levegő. Azonban a Szépművészeti Múzeumba és annak kisebb termeibe belépve ennek az ellenkezője fogad. A grafikai kiállítóteremben például félhomály, hűvös, visszafogott világítás: a rajzok és metszetek meghitt terében más szabályok érvényesek, mint a múzeum monumentális kiállításain. A művek egy része enyhén döntött vitrinekben látható, mintha egy grafikus műtermében lennénk a rajzasztal mellett, vagy – jelen esetben a téma okán is – egy középkori kolostor kódexírótermében, scriptóriumában. Az ember automatikusan közelebb hajol, hosszabban nézi a vonalakat, és észrevétlenül átveszi azt a lassú, meditatív ritmust, amelyet a művek megkövetelnek. Jól működik ebben a környezetben az Apokalipszis – Bibliai jövendölések Dürertől Kondor Béláig című kiállítás. A Jelenések könyvének képei eleve lassú olvasást kívánnak. Egyetlen jelenetben annyi szereplő, szimbólum és utalás sűrűsödik össze, hogy első pillantásra szinte átláthatatlannak tűnnek. A tárlat nem is siettet, hagyja, hogy a látogató is ehhez a tempóhoz igazodjon. Pedig ez egyre ritkábban adódó élmény; egy átlagos nap folyamán a legtöbb elénk kerülő képet néhány másodperc alatt görgetjük is tovább.Albrecht Dürer: Apokalipszis (János titkos kinyilatkoztatása: apokalipszis alakokkal), Nürnberg, 1498, 1511 / Az Apokalipszis négy lovasa (Jel 6,1–8)Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti GalériaA cím azt sejteti, hogy ez egy bibliai témájú kiállítás – azonban inkább az emberi képzelet történetéről szól. A Jelenések könyve kétezer éve van velünk, a művészeket megihlető képei viszont minden korszakban másak, és más konkrét események inspirálják. Az első keresztények számára vigaszt és reményt hordozott az üldöztetések idején. Dürer korában egyre többen gondolták úgy, hogy közeleg a világvége. A huszadik század művészei már háborúk, diktatúrák és társadalmi összeomlások tapasztalatával olvasták ugyanazokat a sorokat. Ma pedig nehéz úgy végignézni ezeket a lapokat, hogy ne derengjenek fel saját korunk szorongásai: világjárvány, társadalmi bizonytalanság, klímaváltozás, mesterséges intelligencia.Fontos kitétel – melyet a kiállítási vezető is hangsúlyoz –, hogy a címben szereplő szó félrevezető lehet. Az apokalipszisről a legtöbb embernek gigászi katasztrófa, világvégéről szóló filmek, végzetes meteorbecsapódások jutnak az eszébe, pedig a görög eredetű kifejezés valójában feltárást, kinyilatkoztatást jelent. A Biblia utolsó könyve, a Jelenések könyve sem kizárólag a pusztulásról beszél. A történet végigvezeti az olvasót az emberiség megpróbáltatásain, hogy végül eljusson az isteni rend helyreállításáig és az Új Jeruzsálem megszületéséig, ahol Isten végleg az emberek között lakik, és megszűnik minden fájdalom.A bevezető falakon rövid összefoglaló segít eligazodni a látomások között: János Pátmosz szigetén kapott kinyilatkoztatásától a hétpecsétes könyvön és a négy lovason át egészen az utolsó ítéletig és a mennyei Jeruzsálemig. Jó döntés, hogy a múzeum ezt külön is összefoglalja. A bibliai szöveg tele van szimbólumokkal, amelyek még azoknak is könnyen összefolynak, akik ismerik a történetet.Martin Schongauer: Szent János evangélista látomása Pátmosz szigetén (Jel 12,1), 1470 körülSzépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti GalériaAz ismertetőkön túl a hangsúly persze végig a képeken marad: a látogató megfigyelheti, hogy ugyanaz a jelenet miként változik meg évszázadról évszázadra. A kiindulópont Albrecht Dürer. Kevés művész volt akkora hatással a grafika történetére, mint a nürnbergi mester, aki 1498-ban megjelentette Apokalipszis című fametszetsorozatát. A könyv különlegessége akkoriban nemcsak a témája volt. Dürer egész oldalas fametszeteket készített, amelyek önálló képként is működtek. A grafika ezzel kilépett az illusztráció szerepéből.A lapokon szinte minden mozgásban van. A vonalak sodródnak, az alakok egymásba kapaszkodnak, a kompozíciók tele vannak energiával. A Négy lovas ma is ugyanolyan intenzív élmény, mint fél évezreddel ezelőtt. A kép ismerős reprodukciókról, tankönyvekből, plakátokról, eredetiben azonban egészen másként hat. Elképesztően részletgazdag, és olyan pontossággal van felépítve, hogy percekig lehet követni a lovak patái alatt hömpölygő alakokat.Düreréi mellett egyebek közt Jean Duvet rézmetszetei mutatják meg, milyen gyorsan kezdett önálló életet élni az apokalipszis képi hagyománya. A francia manierista ugyanazokat a jeleneteket dolgozza fel, mégis egészen más világot épít. A képek zsúfoltabbak, a figurák megnyúlnak, a perspektíva időnként szándékosan bizonytalanná válik. A néző tekintete folyton eltéved a sűrű vonalhálóban. Mintha maga is része lenne a látomásnak.Jean Duvet: Apokalipszis, 1555 / A babiloni parázna (Jel 17,1–6; 18,21)Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti GalériaDürer és id. Lucas Cranach fametszetei, Duvet rézmetszetei, Odilon Redon litográfiái vagy Sigmund Hebenstreit üvegablaktervei közt egy 3x3,9 méteres Georg Baselitz-kép a kiállítás legizgalmasabb vagy inkább legmeglepőbb műve. A 2011-ben készült Asger Jorntól ellágyulok című mű első pillantásra úgy tűnik, mintha kilógna ebből az ötszáz éves történetből, néhány perc múlva azonban már akár nagyon is odaillőnek érezhető.Korunk egyik legismertebb német alkotója, az április végén elhunyt Baselitz 2017-es budapesti kiállítása után harminc nagyméretű grafikát ajándékozott a Szépművészeti Múzeumnak, az itt kiállított festmény pedig hosszú távú letétként került a gyűjteménybe. Nem véletlenül szerepel éppen a grafikai kiállítótérben. Bár festményről van szó, minden részlete a rajz felől gondolkodik, s maga Baselitz is sok rézkarcot, fametszetet készített. A kontúrok szabadon futnak, a színek inkább jelzések, mint lezárt felületek, a felső képsáv üressége pedig olyan, mintha a kompozíció félbemaradt volna a papírlapon. Baselitz e munkájával Asger Jorn előtt tiszteleg – aki, mint Baselitz, szintén a háborúban megtört emberi alakot ábrázolta –, de közben azt is megmutatja, milyen átjárás létezik festészet és grafika között.Georg Baselitz: Asger Jorntól ellágyulok, 2011Georg Baselitz TreuhandstiftungEz a kortárs mű különös hangsúllyal köti össze a régi mestereket és a jelen művészetét: Dürer, Baselitz és Kondor Béla között jóval több a rokonság, mint elsőre gondolnánk.A következő vitrinekben másokéi mellett magyar alkotók, köztük leghíresebbként Kondor Béla grafikái már maguktól folytatják ezt a párbeszédet. A bibliai motívumok itt sem múzeumi elemekként jelennek meg: angyalok, ítélet, pusztulás és megváltás egyszerre tartoznak a keresztény ikonográfiához és a huszadik század történelmi tapasztalatához – a keleti blokk alkotóinál a kommunizmus militáns, állami ateizmusának egyedi háttérhangulatával kiegészülve. A kiállítás, melynek kurátora Bodnár Szilvia, azon túl, hogy bemutatja a téma örökérvényűségét, azt is érzékelteti, milyen hosszú életűek a kultúránkban bizonyos képek. A négy lovas, a hétpecsétes könyv vagy az Új Jeruzsálem mindig ugyanaz marad, miközben minden korszak új hangsúlyokat ad nekik. A Szépművészeti Múzeum Grafikai Kiállítóterében ez a több évszázados párbeszéd egészen magától értetődőnek hat.Kondor Béla Apokalipszis bábokkal és masinákkal, 1956Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti GalériaAz Apokalipszis – Bibliai jövendölések Dürertől Kondor Béláig című kiállítás 2026. szeptember 13-ig látható – a művek fényérzékenysége miatt csak csütörtök és vasárnap között. A nyár közepén különösen jó alkalom arra, hogy néhány órára kiszálljunk a város időnként felforrósodó atmoszférájából, és olyan képekkel töltsünk időt, amelyek ötszáz éve sem engedik könnyen tovább a nézőt.Nyitókép: Stettner Béla Háború (Apokalipszis I.), 1971. / Forrás: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria