A minőségi újságírás nincs ingyen, ezért építjük 2019 óta a digitális előfizetői közösségünket. Ugyanakkor hiszünk abban, hogy vannak olyan fontos témák, amelyeknek minél több emberhez el kell jutniuk. Cikkünket ezért mindenkinek hozzáférhetővé tesszük, de ha teheti, fizessen elő a hvg360-ra, hogy a jövőben is tudjunk fontos írásokat mindenkivel megosztani.A Kunsthaus Zürich eseménydús éveken van túl, és a közeljövő sem ígérkezik nyugodtnak. A pozitív és negatív fejlemények többsége a David Chipperfield tervezte, 2021-ben átadott új épülethez kapcsolódik, amely közel 80 százalékkal növelte a múzeum kiállítóterét, és lehetővé tette kiemelkedő magángyűjtemények tartós letétként való befogadását.A Kunsthaus 1910 óta működik jelenlegi helyén, a Karl Moser tervezte épületben, mely már rövid idő alatt szűknek bizonyult a gyorsan gyarapodó állandó gyűjtemény és az időszaki kiállítások számára. Az első bővítésére már 1925-ben sor került.1958-ban újabb, 1200 négyzetméteres bővítés következett. Ekkor adták át azt a termet, amely ma is a nagyobb időszaki kiállítások helyszíne. A csarnok 2021-ig az építkezést finanszírozó fegyvergyáros, Emil Georg Bührle nevét viselte, aki többek között a náci Németországgal folytatott üzleteiből gazdagodott meg.Bührle már a második világháború idején aktív tagja volt a ma is a múzeumot fenntartó, 1787-ben alapított Zürcher Kunstgesellschaftnak, amelyet jelentős adományokkal is támogatott. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy Zürich – és egyben Svájc – legjelentősebb prózai színháza, a Schauspielhaus éppen a pénz „véres” eredetére hivatkozva utasította vissza Bührle hasonló nagyságrendű felajánlását.Enterőr a Bührle-gyűjtemény Időközi jelentés című kiállításárólFranca Candrian, Kunsthaus ZürichHelyszűke miatt a további bővítés évtizedeken át napirenden maradt, érdemi előrelépésre azonban csak a 2010-es évek elején került sor. Ebben két tényező játszott szerepet.Egyrészt a város és a kanton ekkor vállalta, hogy együttesen mintegy 118 millió frankkal támogatja az építkezést. A támogatást – a svájci gyakorlatnak megfelelően – a 2012-es helyi népszavazás is jóváhagyta.Másrészt a Bührle által felépített, nemzetközi jelentőségű gyűjteményt kezelő alapítvány a 2008-as emlékezetes képrablás után belátta, hogy zürichi kertvárosi villájában már nem tudja megfelelő színvonalon biztosítani a felbecsülhetetlen értékű modern művészeti kollekció őrzését, állagmegóvását és bemutatását. Ezért késznek mutatkozott arra, hogy a gyűjteményt tartós letétként a Kunsthausba helyezze.A lehetőségnek sem a múzeum, sem Zürich városa nem tudott ellenállni. Ez még akkor is érthető, ha ezzel háttérbe szorult a bővítés eredeti célja: hogy a Kunsthaus saját gyűjteményének nagyobb részét tegye hozzáférhetővé, és hangsúlyosabban mutassa be Svájc szerepét a modern művészet fejlődésében.A csábítás ugyanis óriási volt. A Kunsthaus saját anyaga és a Bührle-gyűjtemény együtt a francia impresszionizmus legnagyobb Párizson kívüli kollekcióját alkotja, ami nemcsak a múzeum látogatottságát növelheti, hanem Zürich pozícióját is erősítheti a nemzetközi kulturális turizmusban.Vincent van Gogh: Magvető naplementében, 1888. Emil Bührle-gyűjtemény, tartós letét a Kunsthaus ZürichbenKunsthaus ZürichA Kunstgesellschaft a népszavazáson megítélt közpénzzel közel azonos nagyságú magántámogatást is összegyűjtött, és néhány év alatt felépült David Chipperfield új múzeumszárnya, amelyet föld alatti folyosó köt össze a Moser-féle régi épülettel.A beruházást természetesen viták kísérték, ezek azonban nem elsősorban az építészeti tervekről szóltak. A legtöbben Chipperfield munkáját jónak, funkcionálisnak és a környezetéhez illeszkedőnek tartották. Inkább az volt a kérdés, hogy az új épület fenntartásának jelentős költségeit képes lesz-e ellensúlyozni a várható bevételnövekedés, vagy tovább romlik a múzeum amúgy sem rózsás pénzügyi helyzete.Közben egy másik, jóval súlyosabb konfliktus is kibontakozott. Ez különösen az új épület és benne a Bührle-gyűjtemény megnyitása után erősödött fel, és máig meghatározza a múzeum megítélését.Sokan eleve ellenszenvvel tekintenek a gyűjteményre alapítója múltja miatt, és ellenzik, hogy ilyen hangsúlyos helyet kapjon a múzeumban. Ez az érv ugyanakkor még visszafordítható azzal, hogy a műtárgyak nem tehetnek tulajdonosaik történetéről.A valódi probléma másutt van. Mára egyértelművé vált, hogy a Bührle-alapítvány nem minden esetben tett meg minden elvárható lépést a gyűjtemény művei származásának tisztázására és az esetleges kártalanítási igények méltányos kezelésére.A gyűjtemény ráadásul éppen akkor került a Kunsthausba, amikor az eredetkutatással kapcsolatos társadalmi elvárások világszerte jelentősen megerősödtek, és számos restitúciós ügyben születtek fontos előrelépések.Erre a fokozott érzékenységre a Kunsthaus sem készült fel. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a gyűjtemény első bemutatását nem kapcsolta össze sem Emil Georg Bührle személyének, sem a kollekció történetének és vitatott hátterének alapos, kiegyensúlyozott ismertetésével.A megnyitó óta ezen a téren sokat változott a helyzet. Az új épület teljes emeletét elfoglaló állandó kiállítást többször átrendezték, és több olyan mű is kikerült a termekből, amelyek eredetét máig nem sikerült teljes bizonyossággal tisztázni.A Bührle-gyűjtemény körüli viták – amelyeket egy 2022-es és egy tavalyi cikkünkben részletesen is bemutattunk – erősen megterhelték a múzeum és a Bührle-alapítvány kapcsolatát. Erre utal, hogy az alapítvány alapszabályából kikerült az a rendelkezés, amely előírta: a gyűjteményt Zürichben kell bemutatni.Jelenleg nem tűnik valószínűnek, hogy a kollekciót a 2034-ig érvényes letéti szerződés lejárta előtt kivonnák a Kunsthausból. Az azonban már korántsem világos, mi történik utána. Ez legkésőbb 2029-ben eldőlhet, mivel a szerződés ötéves felmondási időt rögzít.A közéleti és sajtóvita természetesen a gyűjtemény iránti érdeklődést is jelentősen növelte. Nehéz ugyan megmondani, hogy a látogatószám emelkedésében mekkora szerepe volt az új épületnek, illetve a Bührle-gyűjteménynek, de a számok önmagukért beszélnek. Míg az előző évtizedben a múzeum évente nagyjából 300 ezer látogatót fogadott, a Chipperfield-épület megnyitása óta ez a szám folyamatosan meghaladja az 500 ezret.Arról ugyanakkor megoszlanak a vélemények, mekkora veszteséget jelentene a múzeumnak a Bührle-gyűjtemény esetleges elvesztése.A Kunsthaus egykori igazgatóhelyettese, Guido Magnaguagno szerint a kollekciónak csupán egyharmada tartozik a valóban kiemelkedő művek közé. Egy másik harmad a „jó, hogy van” kategóriát képviseli, a fennmaradó rész pedig harmadosztályú alkotásokból áll.Magnaguagno szerint ráadásul a múzeumoknak nem tesznek jót az olyan „érinthetetlen” gyűjtemények, amelyek nem integrálhatók a saját állományba. Egy élő múzeumot éppen a folyamatos átrendezések és új hangsúlyok tartanak mozgásban.Ő inkább visszatérne az új épület eredeti koncepciójához: itt Svájc és Zürich szerepét mutatná be a modern művészet megújításában, különös tekintettel azokra az irányzatokra – például a dadára –, amelyekben a város kiemelkedő jelentőségű volt.A Kunsthaus jövőjét azonban nemcsak a Bührle-gyűjtemény sorsa befolyásolja.A vártnál magasabb látogatószám sem változtat azon, hogy a múzeum továbbra sem képes kitermelni megnövekedett működési költségeit. Csak szerény vigaszt jelent, hogy költségvetésének 40–50 százalékát saját bevételei adják, ami nemzetközi összehasonlításban kifejezetten kedvező arány.Ebben a jegybevétel is fontos szerepet játszik, már csak azért is, mert a belépők nemzetközi mércével mérve is drágák. A teljes árú, minden kiállításra érvényes jegy 36 frankba, vagyis mintegy 14 ezer forintba kerül, a kedvezmények köre pedig meglehetősen szűk.Ennek ellenére a múzeum az elmúlt két évet veszteséggel zárta. A hiány 2024-ben és 2025-ben egyaránt megközelítette az 1,5 millió frankot. Ezt egyelőre a tartalékok fedezték, azok azonban végesek. Ezért a Zürcher Kunstgesellschaft azt kéri a várostól, hogy emelje éves támogatását 18,5 millió frankról 25,8 millióra.Amedeo Modigliani: Jeanne Hébuterne ülő portréja, 1918Kunsthaus Zürich, Gabriele és Werner Merzbacher gyűjteményeAz első akadályt már sikerült venni: a város vezetése kész a magasabb támogatásra. A döntést azonban ismét helyi népszavazásnak kell jóváhagynia, amelyet szeptember 27-én tartanak.Ha a választók elutasítják a támogatás emelését, a múzeum kénytelen lehet kiállítótereket bezárni, szűkíteni a programkínálatot, és elbocsátásokra is sor kerülhet.A Bührle-gyűjtemény mellett a Kunsthaus az elmúlt években további két jelentős magángyűjteményt is tartós letétként szerzett meg. A Merzbacher-kollekció a francia és német expresszionizmusra, a Vadakra és a kubizmusra koncentrál, míg a Looser-gyűjtemény az európai és észak-amerikai absztrakt expresszionizmust, illetve a minimalizmust képviseli.Most azonban a Merzbacher-gyűjtemény fölött is gyülekeznek a viharfelhők.Kiderült ugyanis, hogy a 2024-ben elhunyt gyűjtő röviddel halála előtt módosította végrendeletét. Felesége és két gyermeke mellett vagyonkezelőjét is egyenrangú örökössé tette.A család megtámadta a végrendeletet arra hivatkozva, hogy annak módosításakor az idős gyűjtő már nem volt teljes szellemi képességeinek birtokában.Hosszú pereskedés várható. Ha azonban a vagyonkezelő nyer, aligha lesz érdekelt abban, hogy a tulajdonába kerülő gyűjtemény a Kunsthausban maradjon. A jelenlegi letéti szerződés ugyanakkor 2038-ig érvényes.A sajtó természetesen azonnal megkérdezte a múzeum vezetését, mennyire foglalkoztatja őket a Bührle- és a Merzbacher-gyűjtemény esetleges elvesztése.A válasz az adott helyzetben várható volt, de aligha tükrözte a valóságot: a Kunsthaus közölte, hogy nem foglalkozik a távolabbi jövőre vonatkozó hipotetikus forgatókönyvekkel.A sok konfliktus és bizonytalanság közepette jó hír, hogy a Kunsthaus kiállítási programja továbbra is kiemelkedő. Az intézményt ezért nemcsak gazdag állandó gyűjteménye és a magánkollekciók miatt érdemes felkeresni, hanem az időszaki tárlatokért is. Erre jó példa az idei nyári kínálat: jelenleg három olyan kiállítás látható, amely önmagában is megér egy zürichi utazást.Augusztus közepéig tekinthető meg Kerry James Marshall Elbeszélések című kiállítása. Az egyik legjelentősebb és legnépszerűbb afroamerikai kortárs festő monumentális, színekben gazdag vásznain virtuóz technikával örökíti meg az afroamerikai mindennapokat. Munkái az identitás, a reprezentáció és a hatalom kérdéseit vizsgálják, miközben a popkultúra motívumait is gyakran felhasználják – de ugyanilyen fontos helyet kap bennük az öröm és a remény is.Kerry James Marshall: Alámerülés, 1992. Eleanor Heyman Propp gyűjteményeA művész és a David Zwirner (London) jóvoltából. Fotó: Anna ArcaAugusztus 23-ig látható a Marisol – a pop art és az új realizmus között című kiállítás, amely átfogó képet ad a Marisolként ismert venezuelai–amerikai képzőművész, María Sol Escobar életművéről. A művész az 1960-as és 1970-es évek New York-i művészeti életének meghatározó alakja volt: alkotásai szerepeltek a velencei biennálén és a kasseli documentán, vezető művészeti folyóiratok címlapjaira kerültek. Később azonban szinte teljesen eltűnt a reflektorfényből, így ma különösen frissnek hatnak a popkultúra, a dada és a népművészet elemeit egyedülálló módon ötvöző, szatirikus faszobrai.A harmadik nagy nyári tárlat, amely október 25-ig látogatható, Vilhelm Hammershøi életművéből ad gazdag válogatást. A talán legismertebb dán festőt gyakran nevezik „észak Vermeerjének”. A 110 éve elhunyt művész enigmatikus enteriőrjei és ugyanilyen időtlen, szinte ember nélküli tájképei tették világhírűvé. Festményei előtt a mai, állandóan rohanó világban különösen jólesik megállni.Vilhelm Hammershøi: Enteriőr a művész háttal álló feleségével, 1901MagángyűjteményAz őszi programból mindenekelőtt az Ikonok című, szeptember 11-én nyíló kiállítás érdemel figyelmet. A tárlat a múzeum állandó gyűjteményének ikonikus műveit állítja korokon és stílusirányzatokon átívelő párbeszédbe egymással. A „beszélgetésben” többek között Monet, Rodin, Hodler, Gauguin, Bonnard, Mondrian, Chagall, Picasso és Cindy Sherman művei vesznek részt.És annak sem kell bánkódnia, aki a nyáron lemarad a hamburgi kiállításról, amely Edvard Munch és Maria Lassnig munkásságának találkozási pontjait vizsgálja. A tárlat október 2. után Zürichbe költözik, így ott is megtekinthető lesz.Nyitókép: A Kunsthaus Zürich Moser- (jobbról) és Chipperfield-épülete (balról) / Fotó: Luxwerk, Zürich