Alföldi Róbert 1992–2000 között a Vígszínház művésze volt, itt kezdett rendezni is, 1995-ben.„Főszerepeket kaptam egymás után, ám egy idő után már nem jelentettek elegendő kihívást a színészi feladatok” – elevenítette fel a történteket a Blikk beszámolója szerint Alföldi Róbert a Vörös Neon Varieté „Vörös Zóna” sorozatának vendégeként. Egyre inkább azt figyelte, hogyan dolgoznak a többiek, és egyre jobban érdekelte az a folyamat, hogyan jön létre egy előadás.„Az első rendezésem, a Trisztán és Izolda főpróbája érdekesen alakult: Marton László igazgatónak láthatóan nem tetszett, amit látott, de a hosszúra nyúlt szünetben Pap Vera, Kaszás Attila és Eszenyi Enikő meggyőzték arról, hogy jó lesz ez, csináljuk.”A Vígszínházból akkor jött el, amikor az évadzárón már nem a saját szerepeit kereste a próbatáblán, hanem azt nézte, hogy a többiek mit csinálnak majd. „Azzal a lendülettel felmondtam.”Alföldi mesélt a rendezési gyakorlatáról, az általa vezetett próbák intenzitásáról is, amik miatt egyébként többször is kritizálták.„Ha nem megy a meló, én el szoktam hagyni a próbát. Ha semmi nem történik, csináljunk úgy, mintha valami történne? Ha csinálsz valamit, csináld. Kevésbé fárasztó, mintha félig csinálná az ember. Szeretek hatékony lenni: azért kell a próbán energikusan csinálni mindent, mert ezt is be kell próbálni, különben nem bírja majd az ember kondícióval. Én ezt tanultam a színművészetin. Sokkal szórakoztatóbb mindenkinek, ha energiával próbálunk és komolyan csináljuk. Ha nem megy, inkább menjünk haza” – magyarázta Alföldi.