Ha valaki csak a facebookos kommentszekciókat olvassa, azt hiheti, hogy Budapest minden közútja őrjöngő pszichopaták találkozópontja, ahol dühös autósok rugdossák le a biciklijeikről a szabálytalankodó bringásokat, akik bosszúból sorra ütik le a piros lámpáknál mellettük ácsorgó kocsik tükreit. A valóság természetesen nem ez, de az azért így is feltűnhetett, hogy a közösségi médiában az elmúlt hetekben mennyi újonnan megjelent önjelölt közlekedési szakértő terjeszti a félelmet: mi lesz vajon most, amikor átadják a József körút új vonalvezetésű szakaszát?Nos, miután megnéztük, azt a következtetést tudtuk levonni, hogy az új kialakítás egyértelműen jobbá tette a közlekedést. Nem hibátlan, lesz még mit kijavítani rajta, de határozottan jobb a gyalogosoknak, jobb a kerékpárosoknak, megfelel az áruszállításra, és autóval sem nehezebb ott közlekedni, mint eddig. Szóval aki félne a káosztól, az nyugodtan menjen oda, nem kell aggódnia.Kipróbáltuk: kerékpársáv a József körút. Corvin negyed és Rákóczi tér közötti szakaszán 2026. szeptember 2-ánHVG / Reviczky ZsoltMiről is van szó?Ami a József körúton most történik, az deklaráltan tesztüzem: a balesetmentes közlekedést célzó, teljes mértékben EU-s finanszírozású Vision Zero program egyik legelső lépéseként a Rákóczi tér és az Üllői út közötti szakasznak a Petőfi híd felé vezető oldalát alakították át. A terv az, hogy az itteni tapasztalatok alapján átgondolják majd, a Nagykörút teljes, elvileg 2029-re ígért átépítésekor mi legyen az, amit máshogy csináljanak, mint a tesztüzemben, és mit érdemes megtartani. A két legfontosabb lépés az volt, hogy rakodóhelyeket jelöltek ki, fizikailag elválasztva az út szélén futó kerékpársávtól, illetve hogy ahol eddig a járdán futott a biciklisáv, azt egy kivételével felvezették az útra.Külön rakodósávot jelöltek kiHVG / Reviczky ZsoltAz első, logikusan adódó kérdés az, hogy nem lesz-e így több dugó. Bármilyen meglepő is a közösségi média olvasgatása után, a válasz az, hogy nem. Két egészen eltérő forgalmú időszakban néztem meg az új kialakítást – augusztus 31-én, hétfőn délután és szeptember 2-án, a szerda reggeli csúcsforgalomban –, és egyik alkalommal sem volt rosszabb a helyzet autós szemmel, mint egy átlagos hétköznapnak ugyanabban az idősávjában.Gyalog és biciklin ülve annál szembetűnőbb volt a változás. Amikor a szerda reggeli csúcsban már jó húsz perce kint voltam a fotós kollégával a Körúton, feltűnt, hogy mi az, ami egészen szokatlan érzést ad: egész odáig egyetlen bringás sem húzott el mellettünk szabálytalanul a járdán. Utána már direkt figyeltem, és majdnem újabb húsz percnek kellett eltelnie, amíg jött az első járdázó. Úgy tűnik, tényleg sokkal könnyebb szabályosnak lenni, ha az útvonalvezetés logikus.A szakaszra, amit most átépítettek, rá is fért egy alapos reform. Itt láthattuk eddig az egész Nagykörút egyik legrosszabbul kialakított részét: három pontján – a Rákóczi térnél, a Harminckettesek terén, valamint a Pál utcánál – egész mostanáig aki szabályosan biciklizett, azt a kerékpársáv előbb levezette a járdára, néhány tucat méteren át kerülgethette a gyalogosokat és egy-egy rosszabb ponton a keresztirányú zöld lámpára várókat meg a fák gyökereinek huplijait, majd kényelmetlen íven vissza az útra, a mellette érkező autósok nem túl nagy örömére. Ez így alapból balesetveszélyes volt, hiszen a helyismeret nélküli turisták vagy épp a járdán sétáló gyerekek nem azt nézték, hogy épp mikor vannak olyan felfestésen, ahol nem nekik kellene lenniük, a kevésbé bátor bringásokat pedig arra csábította, hogy akkor már maradjanak is a járdán, ha egyszer oda küldték őket.Itt láthattuk eddig az egész Nagykörút egyik legrosszabbul kialakított részét, és még maradtak is járdán vezetett részekHVG / Reviczky ZsoltEz most szerencsére majdnem teljesen megszűnt: a három helyből kettő és félnél nyílegyenesen mehetnek tovább a biciklisek (a maradék fél szakaszról mindjárt még kicsit bővebben), és ahogy láttuk, mennek is. Sokkal kevesebb konfliktus, sokkal kisebb balesetveszély – ezt az ott élők közül is így gondolják azok, akikkel szóba elegyedtem. Mert persze lehet és kell is mondani, hogy mindenki figyeljen mindenki másra, egy jól megtervezett úttal, ahol a közlekedés nem városi szlalompálya, sokkal könnyebb afelé terelni mindenkit, hogy menjen szabályosan. Aki szerint ez nem így van, az képzelje el, milyen érzés lenne úgy autózni, hogy pár száz méterenként jön egy jobb-, majd vissza egy balkanyar.A másik egészen új, és ránézésre is igencsak látványos újítás az, hogy több ponton is kialakítottak rakodó- és/vagy parkolóhelyeket a biciklisávtól balra, a bringasáv és a rakodópont közé nagyjából bokamagasságig érő elválasztó elemeket odatéve. Tényleg volt bőven probléma, amire megoldást kell keresni: nemcsak a Nagykörútnak, hanem az egész belvárosi közlekedésnek az egyik legnagyobb baja, hogy mennyire sokan állnak rá vészvillogóval a biciklisávra (közülük az áruszállítók jellemzően hosszabb időre ott is maradnak), amire válaszul a biciklisek félősebb fele lemegy inkább a járdára, a bátrabb fele pedig – szabályosan, de mégis sokakat feltartva – kimegy előzni az autók közé. Itt ez megszűnik, akinek rakodnia kell, az be tud állni az erre kijelölt helyre.A terveket elnézve érthető volt az aggodalom, hogy ez mennyire okoz extra kényelmetlenséget és balesetveszélyt, de élőben máris látszik, hogy nincs mitől tartani. Aki árut szállít, az a legrosszabb esetben is ötméternyi kerüléssel fel tudja húzni a szállítmányát a járdára, hamar ott van az üzlet előtt, ahhoz pedig elég kicsi és jól belátható a rakodóforgalom, hogy biciklin ülve ne kelljen félni, mikor lép ki elénk egy teherautóból kiszálló munkás. És még hely is van: amikor ott jártam, egy teherautó jobb oldali ülésén jó sokáig kinyitott ajtóval várakozott az egyik áruszállító a társára, közben legalább tíz bringás ment el a szomszédos kerékpársávon teljes nyugalommal, annyira sok hely maradt az ajtó és a biciklisáv széle között, hogy ezt még kisebb rutinnal sem gondolja az ember veszélyesnek.A rollertárolók kockázatosabbnak tűnnek, mint a rakodni megálló furgonokHVG / Reviczky ZsoltEz tehát rendben van, annál nagyobb kockázatokat érzek abban, hogy több ponton rollertárolókat is raknak a kerékpársávtól balra az úttestre. Itt még csak érzésekről lehet írni, mert amikor ott jártam, még tartott az előkészítése, nem voltak ott rollerek. Az biztos, hogy ezeket a tárolókat extra óvatossággal fogom megközelíteni, nem éppen onnan akar-e kitolni elém egy rollert egy részeg turista – bármennyire is fontos az üzenet, hogy e-rollernek nincs keresnivalója a járdán, ezt a megoldást még lehet hogy újra kell majd gondolni.És ha már a tempóról szót ejtettem: az egész biztos, hogy amint autóval sem lehet száguldozni a Nagykörúton, biciklin ülve sem ez a megfelelő hely ahhoz, hogy szabadjára engedje az ember a mélyen benne élő Pogacart. A sok keresztutca és a nagy forgalom miatt megfontoltan kell haladni, de nyilván ennyi kompromisszum mindenkinek bele kell hogy férjen a nagyvárosi közlekedésben.Persze az új szakasz nem lett tökéletes. Ha a Nagykörút teljes felújításába belevágnak, akkor muszáj lesz kezdeni valamit az útminőséggel: az új szakasz nagy részén ez elfogadható, de itt nem elég a 90 százalék, márpedig a sáv több pontján már erősen kifogásolható a minőség, a Pál utcánál pedig egy kátyú szinte teljes egészében elfoglalja a kerékpársávot.HVG / Reviczky ZsoltNem szerencsés az a megoldás sem, hogy a Harminckettesek terének a Baross utca előtti kis részén még mindig felvezetik a kerékpársávot a járdára, ráadásul úgy, hogy ott van egy biciklis nyomvonalat mutató jelzés az úton is. Mind a kettőn szabályos haladni, viszont a sok piros festék arra csábít, hogy menjen fel az ember biciklivel a járdára, ahol aztán hirtelen ott van bármiféle elválasztás nélkül egy csomó gyalogos között, hogy tizenöt méter múlva megérkezzen a zebrához, ahol ha egyenesen akar haladni, akkor épp bekerül a jobbra kanyarodó autók útjába.Összességében így is jó az út újfajta kialakítása, érdemben javítja a közlekedést, és ami hibája van, az kiküszöbölhető a fejlesztések következő körére, ha lesz rá pénz és akarat. Viszont ezzel újra ott vagyunk a budapesti kerékpáros beruházások legnagyobb bajánál: hogy már megint egy rövid szakaszon van csak szigetszerű fejlődés, több kerületbe nem lehet folyamatosan biztonságos és jó minőségű utakon eljutni. Márpedig igazán sokakat csak ezzel lehetne meggyőzni, hogy érdemes a biciklit választani. Hogy mást ne mondjak, a József körút túlsó, most nem felújított oldalán a kerékpársáv útminősége förtelmes, szóval már ugyanezen az útvonalon visszafelé sem szívesen megy az ember, főleg ha tapasztalatlan. De ugyanígy ha a most jól megcsinált szakaszról tovább akar menni: az Üllői út legalább az Ecseri útig jó, mióta pollerekkel (útelválasztó oszlopokkal) látták el, onnan a Határ útig viszont az első alkalommal térképpel felszerelkezve érdemes csak biciklizni, annyira bonyolultan vezetik a bringás részt. Pesterzsébet és Csepel felé sem könnyű tovább haladni, az pedig nagyjából az utópia szintjének tűnik most, hogy a Rákóczi úthoz egyszer igazán bátran hozzá merjenek nyúlni, és ne autópálya haladjon ott. Szóval egyedi jó megoldások vannak, de még sokkal több kell ahhoz, hogy koncepció is legyen az egészből.Nyitókép: HVG / Reviczky Zsolt