Vannak erre kutatások, de magunktól is tudhatjuk: ha elég messziről nézzük, akkor az emberek túlnyomó többsége hasonlóképpen gondolkozik a meghalásról. Mindenki azt szeretné, hogy az élete utolsó hónapjaiban, napjaiban, óráiban
meg tudja őrizni a méltóságát; ismerje a lehetőségeit és tudjon dönteni; minél kevesebb testi fájdalmat érezzen; minél kevésbé terhelje le a szeretteit; és biztonságos, támogató környezetben legyen.
Kevés fontosabb dolog van az életben, mint a halál, mégis: ezek az alapvetőnek tűnő feltételek ma Magyarországon a legritkább esetekben állnak fenn.
Tavaly az emberek tizede sem kapta meg, amire a legtöbben vágynak, és alig valaki kapta meg a hivatalosan elvárható segítséget
Az életvégi döntések gyakorlati, etikai és jogi útvesztői – ezzel a címmel tanácskozott a héten a Magyar Tudományos Akadémián sok felkészült szakember, orvos, ápoló, jogász, szociológus, filozófus, közjegyző és szakpolitikus. Ha egy konferenciának már a címe is útvesztőkre utal, akkor nem érdemes pofonegyszerű megfejtéseket várni tőle. A tucatnyi előadás és számtalan érdemi hozzászólás után a laikus tudósító azért mégis le tud vonni tanulságokat.
