Élni és halni hagyni – Beszélgetések a holland eutanázigyakorlatról – ezzel a címmel jelent meg 2016-ban Bérczes Tibor könyve, amelyben történész, aktivista, szociológus, antropológus, ápoló, filmesek és persze orvosok beszéltek arról, milyen viták mentén született meg Hollandiában az eutanázia legalizálása. Az interjúkötet szerzője – aki civilben műfordító és a Károli Gáspár Református Egyetem Néderlandisztika Tanszékének óraadó oktatója – tagja annak a közel 30 fős társaságnak, akik rendszeresen összeülnek és beszélgetnek arról, miként lehetne ráirányítani a figyelmet Magyarországon is arra a témára, amit eddig a szőnyeg alá söpörtek: a méltóságteljes halálra.A könyv nem véletlenül jár kézről kézre manapság is az életvégi döntésekről gondolkodók körében: ha valósak az egészségügyi kormányzat szándékai, hamarosan társadalmi párbeszéd kezdődik a kérdésről. De mit jelent ez a gyakorlatban? Hogyan lehet beszélgetni egy olyan kérdésről, amelyről eddig nem nagyon beszélgettünk? A szerzővel készült interjúnkban nemcsak erről esett szó, hanem arról is, milyen keretek közé igazították Hollandiában az eutanáziát, és Magyarországon miért nem feltétlenül a holland gyakorlat lenne a kívánatos.