Egy kínai idegtudóst, Yanchao Bit már régóta foglalkoztatta, hogy milyen lenne, ha az ember valóban tudna repülni. Persze nem felszerelt szárnyakkal (ebbe már jó páran belehaltak), hanem a virtuális valóságban, ahol szinte minden lehetővé válhat.„A technológia fejlődése egyre inkább lehetővé teszi az emberek számára, hogy túllépjenek az evolúciós korlátokon, példátlan sebességgel szágudjanak vagy akár a levegőben is mozogjanak. A VR tovább feszegeti ezeket a határokat azáltal, hogy lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy olyan mesterséges testrészeket, például szárnyakat „növesszenek”, amelyek biológiailag soha nincsenek jelen” – osztotta meg ötletét a Cell Reports folyóiratban.Kollegájával együtt egy egyhetes képzési programot szervezett, amely a madarak repülésének mechanikáján alapult. A résztvevők fejhallgatót és mozgáskövető felszerelést viseltek. Egy virtuális tükörben hatalmas tollas szárnyakkal látták magukat. Valódi felső végtagmozgásaik valós időben hajtották a szárnyakat: amikor forgatták a csuklójukat és csapkodtak a karjukkal, a szárnyak is mozogtak. A képzés hét napon keresztül, négy alkalommal tartott, mindegyikben volt rövid ismerkedési fázis, majd körülbelül 25 perces repülési feladatokra került sor.Cell ReportsA 25 önkéntes fokozatosan megtanulta használni a virtuális szárnyait. Leeső léggömböket csapkodtak el, meredek sziklák felett maradtak a levegőben, sőt, még a levegőben lévő karikákon is átkormányozták magukat. „Néhány résztvevő első próbálkozásra megtanult repülni, míg másoknak három-négy alkalomra volt szükségük, de egyértelműen látszott a fejlődésük” – idézi a Science News Ziyi Xiong idegtudóst, a Pekingi Normál Egyetem munkatársát. Végül mindenki képes volt „repülni”.Ezután jött a kísérlet izgalmasabb része, annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy vajon mi történt mindeközben az agyukban. A képzés előtt és után a kutatók szkennelték a résztvevők agyát, miközben azok képeket néztek, beleértve a szárnyakat, végtagokat, állati testrészeket és különféle tárgyakat. A szakemberek az agy azon részére fókuszáltak, amely az emberi testek, végtagok és sziluettek felismerésében vesz részt. A VR repülési képzés után ez a régió erősebben reagált a szárnyak képeire. Még szembetűnőbb volt, hogy az agy jobb oldalán a szárnyak aktivitási mintázatai jobban hasonlítottak a felső végtagok mintázataira.Amikor pedig a résztvevők olyan madárszárnyakat láttak, amelyeket soha nem irányítottak a képzés során, agyuk olyan jelet mutatott, ami arra utalt, hogy megtanulta a szárnyakat lehetséges testszerű „effektorokként” kezelni – az effektor olyan testrészt jelent az idegtudományban, amellyel cselekszünk a világban.A kutatók kellő óvatossággal kezelik az eredményeiket. Mindenekelőtt azért, mert a kísérletben csak kevesen vettek részt, a képzés ideje is rövid volt, és csak idegi mintázatokat mértek. Nem is állították azt, hogy szárny „a test részévé vált”, csupán annyit, hogy az agyi aktivitás mintázata közelebb került ahhoz, ahogyan a test részeit kezeli az agy. Mindeközben a szárnyak valahol félúton maradtak a testrész és az eszköz között.Ettől függetlenül a kutatók úgy vélik, hogy ez a közvetlen tapasztalat többet tett, mint hogy átalakította az agyat, olyan módon alakította át a résztvevők repülésről alkotott felfogását, amire az elvont tudás nem képes. Ez más technológiákra és mesterséges érzékekre is vonatkozhat, lehetővé téve az emberek számára, hogy egyre változatosabb módon tapasztalják meg a „valóságot”. Emellett a mostani eredményeik segíthetnek a fizikoterápiák fejlesztésében (például amputált betegek számára), és abban, hogy jobban megértsük, hogyan használható ilyesfajta terápiaként a virtuális valóság.Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.