Körbe címmel jelent meg Adorjáni Panna első regénye, akit eddig színházi alkotóként ismertek főleg. Egy kolozsvári független színház kezdeményezésére született, 99,6% című előadásuk sokunk számára fontos volt, a kísérletező színház legjobbjait elismerő Halász Péter-díjat is megkapta.
A regény szereplői húszas éveikben járó magányos fiatalok, akik reménytelenül próbálnak kapcsolódni egymáshoz. Olvasóként talán pont az a legfrusztrálóbb az egészben, hogy látszólag olyan kevés kellene ahhoz, hogy sikerüljön, de az utolsó pillanatban mégis mindig elcsúszik valami.
444: Az egyik szereplőről, Beniről írod, hogy „...mintha egy vastag üvegfal választaná el mindenkitől”, de ez gyakorlatilag mindenkire igaz a könyvben. Szeretnének kapcsolódni, de nem tudják beengedni a másikat. Pedig ennek a generációnak már alap, hogy pszichológussal konzultálnak, segítő könyveket olvasnak.
Adorjáni Panna: A könyv hősei a húszas éveik végén járnak többnyire, nekem erről a korszakról az a tapasztalatom, hogy egyszerre a keresgélés és a tévelygés időszaka. Ezt persze akkoriban még nem voltam képes így összerakni, az volt csak bennem, hogy nem tudom, mi történik velem. Talán pont ebben rejlik a válasz a kérdésedre. Ez az üvegfal azt jelzi, hogy van egy lényegi „nemértése” a világnak, a másik embernek. Hiába vannak segítő könyvek meg pszichológus, a főszereplő, Mirjam is csak akkor mondja ki, hogy talán segítségre van szüksége, amikor leér a lejtő aljára.
