Montenegró azt reméli, hogy 2028-ban végre felveszik az Európai Unióba, a tárgyalások azonban más tagállamoknak is megfelelő időablakot jelentenek, hogy most próbálják behajtani a csatlakozni vágyókon azt, amit régóta szeretnének, vagy amit a hazai közvéleményük felé eredményként mutathatnak fel.
Horvátország azt igyekszik kihasználni, hogy minden EU-s tagállamnak rá kell bólintania az újak felvételére, magyarul: nélkülük Montenegró sem juthat semmire. A műfaj persze ismerős, korábban a legdurvább ilyen ügy talán az volt, amikor a görögök még az ország nevének a megváltoztatását is elérték Macedónia esetében (ráadásul Szkopje azóta is csak távolról reménykedik), de tulajdonképpen a Magyar-kormány is az ukrán csatlakozás kapcsán fogalmazza meg saját feltételeit Kijevvel szemben – és egyelőre nem járult hozzá az összes tárgyalási klaszter megnyitásához.
A horvátok most azt hangsúlyozzák, hogy ők a két ország közötti vitás kérdések rendezését várják Montenegrótól – különben sajnos akadályok léphetnek fel, jelzik finoman. A vitás kérdések főleg történelmi ügyeket, vagy ha úgy jobban tetszik, posztjugoszláv emlékezetpolitikai konfliktusokat takarnak, és a horvátok ebben annyira nem akarnak engedni, hogy Marta Kos, a szlovén bővítésért felelős uniós biztos is elment a héten Zágrábba tárgyalni.
