Ha Christopher Nolan filmet rendez, az mindig garantáltan beírja magát az év mozis szenzációi közé. Az olyan filmek mint az Interstellar, az Eredet vagy a Tenet saját kútfőből sarjadó nagyívű történetek, de a Dunkirkkel és a legutóbbi rendezésével, az Oppenheimerrel azt is bebizonyította, hogy a történelemben is megleli azokat a drámai eseményeket, amik grandiózus filmeposzért kiáltanak. Most megtalálta a legnagyobb falatot: Homéroszt és az Odüsszeiát.

Ennél nagyobb vállalást valószínűleg még nem vett magára, zúdult is rá elég kritika emiatt, ám abban talán konszenzus van, hogy maximalizmusa és a monumentalitás iránti fogékonysága alkalmassá teheti Nolant a feladatra.

Dr. Karsai György klasszika-filológust kérdeztük, mit vár a Nolan-filmtől:

miért kiapadhatatlan ihletforrás egy olyan mű, amelyet majdnem 3000 éve írtak, és azóta is nagy kedvvel dolgozzák fel? Mit tud egyáltalán az Odüsszeia mondani a mai kor emberének?

Ami nincs benne, az nem létezik