Az egyedülálló nőre a társadalom gyakran még mindig átmeneti állapotként, hiányként vagy gyanús kivételként tekint. Pedig nem mindegy, hogy valaki saját döntésből él pár nélkül, vagy azért, mert sorozatos csalódások, félelmek és kapcsolati minták tartják távol az intimitástól. Hammer Zsuzsanna és Róza Ráchel klinikai szakpszichológusokkal arról beszélgettünk, mikor lehet felszabadító az egyedüllét, mikor válik magánnyá, és miért nem a párkapcsolatnak kellene egy nő önértékelésének egyetlen forrásává válnia.
„Harmincöt évesnél fiatalabb nők esetében a környezet még viszonylag türelmes: az egyedüllétét afféle átmeneti állapotnak, kulturális váróteremnek tekinti, ahol a »valódi élet«, amely a patriarchális narratíva szerint a feleségszereppel kezdődik, még várat magára” – kezdi Róza Ráchel, amikor arról kérdezzük, milyen előítéletekkel kell szembenézniük az egyedülálló nőknek.
Hozzászólások
Egészséges szenvedély vagy modern megszállottság? Miért edzenek az amatőrök úgy, mint a profik?
A sport ma sokak számára nem csupán mozgás, hanem identitás, közösség és életforma. De minél inkább hasonlít az amatőr sportolók világa az élsportéhoz, annál fontosabb feltenni a kérdést: azért sportolunk, hogy jobban éljünk – vagy már az életünket szervezzük a sport köré? A kérdés talán nem is az, hogy túl sokat foglalkozunk-e a sporttal, hanem az, hogy mikor válik a szenvedély teljesítménykényszerré. Hol húzódik a határ az egészséges elköteleződés, a hobbi, az önmegvalósítás és a megszállottság között? Ezekről beszélgettünk Vincze Zsófia futóedzővel.
