Nem lehetünk egyszerre szülei és társai egymásnak. De adódhatnak olyan élethelyzetek, amikor a családban betöltött szerepeinkből ki kell lépnünk, és másik szerepet magunkra ölteni. Megyeri Zsuzsanna pszichológus, párterapeuta írása.
Pulzus
Jól funkcionáló párkapcsolatban nem lesz dráma abból, ha az egyik fél – leginkább az anya – élete egy szakaszában nagyrészt szülői szerepben működik, valamelyest háttérbe szorítva nemi, szakmai, illetve társ minőségét. Az anyaság első néhány hónapjában ez nem is lehet másképp, ez jellemzi a kisgyermekes éveket is, de ha minden jól megy, az iskoláskorú gyerekek mellett már nagyjából visszaáll az egyensúly, és a két fél hasonló mértékben veszi ki a részét a társ-, illetve szülői szerepekből. Az élethelyzetek olykor megkívánják, hogy a szerepeink közt rugalmasan váltakozva legyünk hol szülők, hol gyerekek, máskor pedig egyenrangú társai egymásnak. https://pulzus.hvg.hu/pszichologia/20260719_tarsfuggoseg-parkapcsolat-generacios-trauma-oroklodes-sors
Hozzászólások
Savanyú káposztán él a Trump-kabinet fele – állítólag ez a fiatalság titka
