Elismert művésznek lenni sokak által vágyott állapot. De vajon hányan lennének készek ezért saját, vagy akár a hozzájuk legközelebb állók életét kiárusítani? A jelek szerint Pedro Almodóvar biztosan, aki egy többrétegű filmben mesélte el, olykor milyen kegyetlen állatfaj a filmrendező. Keserű karácsony kritika.
Hogy viselnéd, ha életed legtragikusabb történéseit egy szeretted filmvászonra vinné? Vajon tudnád értekelni a drámai ívet és a rendezői bravúrokat, vagy inkább kizsákmányolva éreznéd magad? Dühösen és szégyenkezve, mint akit kiraboltak vagy átvertek.
Ezekre a dilemmákra is keresi a választ Pedro Almodóvar új filmjében, a Keserű karácsonyban. Nemcsak a nézőnek, de talán kicsit saját magának is felteszi a kérdést, hogy mennyire megbocsátható egy történetmesélőnek, ha valós emberek valós kríziseiből farag igazán ütős alkotást.
A rendező, aki elképzelt egy rendezőt
