Rég gyanús, ha egy filmrendező filmrendezőkről készít filmet. Nem dokut, rendes játékfilmet. Arról például, hogy mit meg nem tesz az ember, ha történetesen művész. És arról, hogy ezzel milyen sebeket okoz embertársainak, akik nem művészek, hanem csak úgy, hétköznapi emberként tesznek-vesznek gyanútlanul a világban. Persze, ismerjük az idevágó klasszikusokat. Fellinit és Truffaut-t szokás első körben emlegetni, ha filmes tűnik fel a filmekben. Általában kiégett alak, aki alkotói válságát és rögeszmés természetét - filmezni mindenáron! - a maga szépségében/rútságában elénk tárja. Nesze nektek!Nagy klasszikusok ide, néhány kellemes későbbi szatíra oda, van valami gyanús az ilyesmiben. Hát már ennyire nincs témája, hogy szűkebb szakmáját szálazza szét? – dohogják a dohogók. És már a főcímnél érezzük a levegőben a belterj enyhe szagát. Ezzel alighanem Almodóvar is tisztában volt. És tette, amit ekkora életművel a háta mögött tesz az ember, akinek mindent lehet: ahelyett, hogy kihátrált volna ebből az utcából, hogy olyan címek után nézzen, ahol egyetlen szakmabélije sem lakik, ő inkább belakott egy egész városrészt.Pedro Almodóvar: Keserű karácsonyCirko FilmAzokban a pazar lakásbelsőkben, amelyeket oly régóta csodálunk Almodóvárnál, egyszerre két rendező is tesz-vesz. Egy nő és egy férfi. Mindketten rendesen magukba vannak feledkezve, ahogy az már csak az ilyen (ideg)pályákon szokás, de így is van egy szembetűnő különbség közöttük. A nő a férfi fejéből pattant ki. Pontosabban éppen pattan, a férfi - korunk nagy filmművésze - a klaviatúrán kopácsol és szövi-szövögeti a nő történetét. A nagy művésznek rég esett ilyen jól a munka. Túl van pályája zenitjén, abba a korszakba lépett, amikor minden napra jut egy életműdíj, de eredeti ötlet, alkotói szikra már nem igazán.Naná, hogy Almodóvar magára mutogat, és ezt úgy hívják Madridban és a világ más szegleteiben, hogy önirónia. Felmerül egy zsíros katari meghívás, 200 ezer euró egy meghajlásért, az őszbe borult nagy rendezőnek csak meg kéne jelennie, hogy az újsütetű rendezvény fényét emelje – mi pedig megtippelhetjük, vajon kapott-e hasonló ajánlatot az ugyancsak őszes spanyol mester.Keserű karácsonyCirko FilmEhhez jön a másik réteg, hasonlóan szemrevaló garbókat viselnek ezen a szinten is, csakhogy itt csupa fiktív figura éli világát. Kissé még félkész teremtmények, akiknek fogalmuk sincs, hogy is lehetne, hogy nem a saját lakásuk – pedig milyen pazarul vannak berendezve! -, hanem egy készülő forgatókönyv lakói. Van itt főállásban tűzoltóként, éjszaka sztripzítáncosként dolgozó odaadó szerető, és van kisírt szemű barátnő, félrelépő férjjel és kicsiny gyermekkel. Jócskán akad rajtuk kidolgoznivaló részlet, dolgozik is rajtuk odafent, az elbeszélés eggyel magasabb szintjén a laptopján molyoló művész. Egyelőre egy szereplője él csak igazán. És mit ad Isten, vagyis Almodóvar, rendező is. Egy rendezőnő, aki szintén írni kezd. Őrület. Valóban az, de csak olyan EU-komform, fékezett habzású. Erre a szintre is jut egy-két belsős poén, a nő korábbi filmje megbukott, ám később az értő kevesek felkarolták, tehát: igen, kultfilm lett. Hogy mi fán terem a kultfilm, az egy kórházi ágy mellett, a migréntől gyötört kultfilmes és egy ápolónő szóváltásából derül ki. A poén ül, a dráma több síkon is döcög tovább.Keserű karácsonyCirko FilmIdeje összefoglalni a látottakat. Almodóvár írt egy írót, aki ír egy írót, aki ír… Szóval, ez egy ilyen játék, leheletnyit nyakatekert, csipetnyit meta, játékosan művi és csak néha unalmas. Az unalom akkor üti fel a fejét, amikor túl sok szó esik a művészet örök dilemmáiról. A kérdéseket oly sokszor feltették már, a válaszok mindig ugyanazoik. Szabad-e az alkotónak felhasználnia szerettei életét? Szabadni szabad, de… Hagyjuk is.Az azonban nem mellékes, hogy a szereplők, kitaláltak és valódiak (persze a valódiak is kitaláltak) hol agyalnak ezen. Ha ezt Lanzarote fekete homokjával a háttérben teszik, az sokat dob a papírizű drámázáson. Lanzarote olyan, mint a farkát csóváló kutya: olcsó trükk, de ha feltűnik a vásznon, lehetetlen neki ellenállni. Pedro Almodóvar megrendezte a maga IBUSZ-eposzát. A társasutazás kissé fapados, de egyáltalán nem kellemetlen.Holdbéli táj, zenére párásodó tekintetek, művészi dilemmázás és egy merészen sárga póló – ezt adja a Keserű karácsony. Nemcsak az ördög, de az Almodóvar-alteregó is Pradát visel.Nyitókép: Pedro Almodóvar rendez Fotó: Cirko Film https://www.youtube.com/watch?v=FhWxaehue2c