Miután a hőségtől megzápult aggyal konstatáltam, hogy nem látok értelmes híreket, kiraktam a 444-re egy verset csak úgy. Aztán belelendültem, és felhívtam Turi Tímeát, a minden évben megjelenő Szép versek szerkesztőjét, hogy mondjon kapásból, gondolkodás nélkül egy verset az elmúlt évek egyik antológiájából. Azt mondta, legyen a Mind a tied.
Hogy vajon azért ugrott be neki Nádasdy Ádám, mert ma van a Pride, azt nem kérdeztem, fedje költői homály. A vers a remek miskolci folyóiratban, a Műútban jelent meg először.
Nádasdy Ádám: Mind a tied
Édeskés szagával nem szorítja szíved,hisz mind a tied, tégláig a tiedaz elképesztő piros hegytető.
Kőkemény vizébe nem vár tetemet,inkább a parti sárba eltemeta csónaksimogató bányató.
